Csicsóka és a cékla: télen különösen hasznosak a konyhában
A csicsóka akár sztárrá is válhatott volna, ugyanis az 1940- es évek elején lelkes kutatók keresték a módját, hogyan lehetne kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Egész szépen ívelt felfelé a karrierje, a „csicsókaméz” előtt fényes jövő állt, míg az 1950-es évek vége felé kifogták a szelet a vitorlájából, és a „gabonaprogram” lemosta a színről. A cékla pedig a zöldségek régi, stabil, de nem a legnépszerűbb állócsillaga.
A csicsóka nem csak azért lehetne (és talán lesz is újból) népszerű, mert rendkívül könnyen – gyakorlatilag a legrosszabb minőségű talajon is – termeszthető, hanem párját ritkító beltartalmi értékei miatt is. Például azon kevesek egyike, amely tartalmazza a mikrobióta számára oly jelentős poliszacharidot, az inulint.
A bélrendszeri mikrobióta összetétele, és legfőképpen az általuk termelt anyagok (vitaminok, enzimek, neurotranszmitterek, antibiotikus, gyulladáscsökkentő vegyületek) messzemenő hatással vannak a szervezet egészére. Ez immunrendszerünk legkiterjedtebb része. A hasznos mikrobák csökkentik az allergiák kialakulásának kockázatát, védenek a bélrendszeri, légzőrendszeri és kiválasztó rendszeri fertőzések ellen. Csökkentik a koleszterinszintet, és segítenek a testtömeget kordában tartani.
A bélbaktériumok a béltartalommal hozzájuk érkező fehérjéket és szénhidrátokat bontják, közben számos értékes és néhány mérgező anyagot állítanak elő. Az utóbbiak éppen a fehérjék rothasztása során keletkeznek. Azért, hogy ezektől megszabaduljunk, a májhoz kell szállítani őket méregtelenítés céljából, majd a vesén keresztül kiüríteni. A zöldségek és gyümölcsök rostanyagainak erjesztése során nem keletkeznek veszélyes vegyületek, épp ellenkezőleg ezek táplálják és munkára ösztönzik a jó baktériumokat.
Régóta hangoztatott figyelmeztetés, hogy a vegetáriánusoknak a nagyon kevés forrás miatt számolniuk kell a B12- vitamin hiányával. Igen ám, de az utóbbi években éppen azzal kellett szembesülnünk, hogy a B12- vitamin hiánya gombamód elszaporodott a vegyesen táplálkozók körében is.
Kettős szerepben
A csicsóka egyike azoknak a zöldségeknek, amelyek a nagyon értékes inulint tartalmazzák. Ez azért érdekes számunkra, mert a bélbaktériumok különösen szeretik ezt a fajta rostot. Szerencsés esetben tehát a saját bélbaktériumaink is termelnek B12- vitamint, bár ennek a vastagbélből történő felszívódása hagy némi kívánnivalót maga után. A csicsóka fogyasztása azonban ebben is a hasznunkra válik azáltal, hogy előnyös feltételeket teremt a bélben a rendelkezésünkre álló vitamin felszívódásához. Bár a csicsóka nem tartalmaz B12- vitamint, mégis igen kedvező hatást képes gyakorolni a szervezet B12- vitaminszintjére, a vitamin termelésének és felszívódásának fokozásával.
A kissé föld ízű cékla
Hogyan lehet ezt a föld ízű, fakó bordó gumót kedvelni? Teljeséggel kizárt, hogy ez bárkinek is a kedvence lenne – gondolják sokan. Pedig sok finomság készülhet ebből a nem túl sokféleképp felhasznált és nem túl népszerű zöldségből. A cékla kedvező hatással van a vérképzésre, különösen nagy segítség nőknek feltölteni a vasraktáraikat. Erős antioxidáns vegyületei védenek az oxidatív stressztől, védik a szív egészségét. Tisztítja a beleket, méregteleníti a májat és az epehólyagot. Megszünteti a vesekövet. A céklában található betalainok gyulladáscsökkentő hatással bírnak, ezért gyakori fogyasztása igencsak hasznunkra válik a krónikus mikro gyulladások ellen való küzdelemben. Ha adunk rá esélyt, a cékla is felfedi rejtett oldalát, amivel észrevétlenül veszi le a lábáról még a legmegrögzöttebb kételkedőt is. Íme, néhány fantasztikus étel, amelyben egyáltalán nem tolakodó a jelenléte.
Cékla pesztó
Tisztítsunk meg 2- 3 közepes céklát, kockázzuk fel, tegyük egy kókuszolajjal kikent tepsibe, sózzuk, borsozzuk és süssük meg 200 °C-on kb. 35- 45 perc alatt. Tegyük a kihűlt darabokat turmixgépbe, adjunk hozzá 2 marék megtisztított, összetépdesett bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, negyed csésze hidegen sajtolt olajat, fél csésze natúr kesudiót, szükség szerint vizet.
Céklás hummusz:
400 g főtt csicseriborsót turmixoljunk 100 g héjában főtt, megtisztított és feldarabolt céklával, némi tisztított vízzel, 3 evőkanál hidegen sajtolt repceolajjal, őrölt fűszerköménnyel és ízlés szerint sóval.
Céklalevél saláta:
Csíkozzunk fel 3 marék céklalevelet és egy kisebb fej jégsalátát. Karikázzunk fel 2 mogyoróhagymát. Keverjünk össze 2 teáskanál magos mustárt, 1 evőkanál balzsamecetet és 3 evőkanál saláta olajat, forgassuk össze a zöldségekkel, majd hűtőszekrényben érleljük össze.
Céklalekvár:
Hámozzunk meg és vágjunk kisebb darabokra 1 kg céklát. Pároljuk puhára annyi vízben, amennyi épphogy ellepi a darabokat. Szűrjük le a főzővíz egy részét, ezt felhasználhatjuk más ételhez, de meg is lehet inni. Turmixszoljuk szép simára egy kevés főzőlével. Hat csésze püré keletkezik, amit megfőzhetünk egyben is vagy részekre osztva, hogy többféle variációt is ki tudjunk próbálni.
Két csésze péphez adjunk 150 ml cukrot és közepes lángon főzzük, amíg besűrűsödik, és kellemes lekváros állaga lesz. Akkor jó az állaga, amikor a hideg tányérra cseppentve szépen megdermed, és nem folyik le. Ez így a legnatúrabb változat, amit némi fűszerrel vagy ízesítőanyaggal meg lehet bolondítani. A receptleírás végén lesz is ehhez egy bónuszötlet. A következő kétcsészényihez reszeljünk egy almát. A maradékba pedig egy egész narancs alaposan lehártyázott gyümölcshúsát turmixoljuk. Ezeket is egyenként főzzük fel. A végére tartogattuk a legizgalmasabbat. Sűrítsük be céklapépet (2 csészényit), és amikor már majdnem készen van, adjunk hozzá 50 g ét főzőcsokoládét, és miután felolvadt, töltsük tiszta üvegbe. Ezért a csodálatos színű lekvárért még a gyerekek is rajonganak és ajándéknak is pompás.
Céklás keksz:
1,5 csésze zabpehelyliszttel keverjünk el 1 kávéskanál szódabikarbónát. Morzsoljunk bele 2 evőkanál puha, de nem folyékony kókuszolajat. Adjunk hozzá 4 evőkanál nádcukrot, 2 csiatojást (1 evőkanál csiamag és 3 evőkanál víz keveréke), néhány csepp almaecetet és 1 csésze finomra reszelt céklát. Érzéssel összedolgozzuk, nagyon lágy, de formázható masszát kell kapnunk. Diónyi darabokból kekszeket formázunk, és sütőpapírral leterített tepsibe tesszük. 180 °C-on kb. 25 percig sütjük. A kihűlt kekszeket díszíthetjük vagy csokiba márthatjuk.
A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2026/9.
