Zsalugáterek felújítása

Családi- és víkendházak ablakain, ajtóin gyakran látni hangulatos zsalugáteres nyílászárókat. Esztétikai hatásukon kívül hasznosak is, mert a nyári melegben a zsaluk védelmet adnak a perzselő napsugarak ellen, de a légáramlást nem akadályozzák. Egyszerű eszközök, ám lamellás szerkezetük miatt fokozott gondoskodást igényelnek. A régebbiek azonban többnyire ápolatlanok, vagy ellenkezőleg, "túlápoltak", magyarán szólva agyonkentek-mázoltak. Aki viszont értékeli erényeiket, és megszokta, mi több, igényli is a "szolgáltatásukat", válaszút előtt áll. Ha teheti, újra cseréli a régi, idő marta táblákat. Ám hamar rá kell jönnie, hogy a zsalugáterek szó szerint értékes darabok. Ha meg újakra nem telik, a régi fatáblákat kell felújítani. Mi ilyenkor a teendő, miként lehet az ilyen zsalugátereket újszerűvé tenni? Az alábbiakban e kérdésekre adunk választ.

Kezdjük a legrosszabbal, a vastagon lemázolt, vagy színtelenlakkal számtalanszor lekent zsalugáterekkel. Az ablak- vagy ajtótáblát emeljük le a pántjáról, és felbakolva vegyük kezelésbe. Ez egyébként minden ilyen karbantartási munkánál ajánlatos, mert így kényelmesebben dolgozhatunk, és a kezeléshez használt szerek, bevonóanyagok terülése is egyenletesebb lesz. A vastag festékbevonatú zsalugáterre ecseteljünk festéklemaró folyadékot (1). E művelethez, és a továbbiakhoz is ajánlatos gumikesztyűt húznunk, mert a marószerek a bőrünket sem kímélik. A fellazult lakk-, vagy festékréteget spatulyával toljuk le a fafelületekről (2). A szerszámra tapadó felmaródott festéket műanyag fóliával kibélelt doboz élén húzzuk le, és a munka végén majd összegyűjtve vastag műanyagzsákba gyűjtve a kiürült vegyszeres és festékes dobozokkal együtt a helyi veszélyes hulladékok gyűjtőtelepén adjuk le. Ne feledjük, ezek valóban veszélyes hulladéknak minősülő anyagok, elégetésük, elásásuk tilos! Ha jelentéktelen az ilyen anyagok mennyisége, akkor többszörösen vastag fóliazsákba csomagolva, leragasztva dobjuk a kukába, mert a szeméttelepen még mindig jobb helyen vannak, mint a közvetlen környezetünkben. A következő lépésben a vastag bevonó- rétegtől már megszabadított felületeket durva acélszivaccsal dörzsölve koptassuk le teljesen a nyers fáig (3). Az acélszálak a kiszikkadt faanyag erezetmélyedéseiből is kitakarítják a már fellazult bevonóanyag maradékát. E célra használhatunk finomabb huzalkefét is. A nyers faanyagon ezt követően esetleges foltosodásokat is felfedezhetünk, amit hidrogén-peroxidozással tüntethetünk el. A szert, a fodrászkellékeket árusító üzletekben szerezhetjük be. A foltok halványításával azonban csak akkor érdemes bajlódnunk, ha a zsalugátert natúr színében kívánjuk meghagyni, és így a sötét foltok nagyon tarkává tennék az öreg faszerkezetet. Ez a szer a nagyon sötét erezetű részeket is halványítja. A maró folyadékot ecsettel kenjük fel a fára (4), majd később langyos vízzel bőségesen átecsetelve mossuk le a maradékát, és tiszta vízbe mártott ronggyal töröljük át a kezelt részeket (5). Ez már csak azért is hasznos, mert a fa felülete ilyenkor felszálkásodik, durvább lesz, és ha ezt követően simára koptatjuk a felületét, a későbbiekben sem fog számottevően változni a felületük.

A vastag lazúros anyagokkal már számtalanszor bevont zsalugáterek felületét sem árt felújítanunk. A makacs bevonatoktól ugyancsak festéklemaróval, az előbbiek szerint szabadíthatjuk meg a faszerkezeteket. A marószer maradékát pedig előbb szappanos, majd tiszta vízzel mossuk le. Más, vékony rétegű bevonatok esetében csiszolással távolíthatjuk el a faanyag felső rétegébe szívódott konzerváló anyagot, de csak akkor, ha más jellegű anyaggal szeretnénk konzerválni, és annak tapadását, anyagba szívódását az előző konzerválószer csökkentené. A csiszolás persze ilyenkor sem haszontalan, hiszen a sima felületről előbb lefolyik a csapadékvíz. A további műveletek már a szokásosak, azaz egyre finomabb szemcsézetű csiszolópapírokkal kell a zsalugáter minden részét simára munkálnunk. A táblákról még a csiszolás megkezdése előtt érdemes leszerelni a lamellákra csavarozott vasalatokat, amelyek egyébként csak megnehezíthetik a lamellák csiszolását. A nagyobb síkfelületek koptatását vibrációs csiszológéppel (6), a lamellák lecsiszolását pedig deltacsiszolóval gyorsíthatjuk meg (7). A fő, hogy a zsalugáteres táblák minden felülete sima és a régi bevonattól mentes legyen. A kisebb élek, hornyok lemunkálásához használhatunk színlő pengét, vagy egyenesre köszörült, acélrúddal lehúzott élű spatulyát is. A teljesen natúr felületű zsalugátertáblát ezt követően már korszerű bevonóanyagokkal tehetjük időjárásállóvá. Kiválasztásukkor azonban arra nagyon ügyeljünk, hogy az alkalmazni kívánt termék feltétlenül UV-álló legyen. Ha fénytelen védőbevonat a célunk, akkor a különféle színtónusú falazúrok közül válasszunk (8), ha pedig selymesen fénylővé kívánjuk tenni zsalugátereinket, akkor méhviaszt tartalmazó termékeket használjuk (9). Bármelyiket is választjuk, a felhordott anyaggal ne takarékoskodjunk, ám azt se higgyük, hogy a túlságosan vastag bevonatok a hatásosabbak. Erre vonatkozóan mindig a használati utasításban megadottakat tartsuk be, és akkor biztosak lehetünk a sikerben.

S ha már felújítást végzünk, ne feledkezzünk el a táblák sarokkötéseinek az átvizsgálásáról, kijavításáról sem. A kilazult keretléceket szereljük le, majd vízálló ragasztóval, és ha szükséges átmenő köldökcsapokkal is megerősítve üssük vissza a helyükre. A keret sarkainak a merőlegességét sem árt helyrehozni, ám eközben legyünk tekintettel a keretre is, mert megeshet, hogy az sem a pontosság mintapéldája. A pántokat sem árt huzalkefével letisztítani, hüvelyüket, csapjaikat pedig még a fatáblák visszahelyezése előtt zsírozzuk be. Ha pedig a régi lamella mozgatóvasalat reumás nehézkességgel mozgatható, még a visszaszerelése előtt tisztítsuk meg a rozsdától a rudazaton átdugott tengelycsapokat és a zsaluléc-vasalatok hüvelyeit, majd a mozgó részeit WD-40 tisztító és kenőspray-vel szórjuk be. A teljesen lebénult vasalatot azonban jobb, ha lecseréljük. Ám arra ügyeljünk, hogy az új vasalat lamella közei azonosak legyenek a leszerelttel. Amennyiben az új vasalat nem megfelelő méretű, akkor a régit addig csiszolgassuk, kenegessük rozsdaoldóval, amíg újból használhatóvá nem válik. Ezeket azonban a későbbiek folyamán gyakorta fújjuk be WD-40-nel, különben megint hamar megbénulnak. Az ilyen jellegű munkák sajnos eléggé időigényesek, ám mivel jelentős értéket takaríthatunk meg általuk, ez egyáltalán nem haszontalan elfoglaltság.