Bútoraink védelme a lakásban és a kertben

A fa tetszetős, ám védelem híján nem tartós alapanyaga bútorainknak. Márciusi számunkban már szót ejtettünk a bútorápolás „természetgyógyászati” módszereiről: a tejjel, sörrel való kenésről. Most a különböző felületkezelési módszerek előnyeiről és hátrányairól kérdeztünk meg két szakembert.

A környezeti tényezők hatással vannak a fára. Fokozottan igaz ez a kerti bútorokra, amelyek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Az ibolyántúli sugarak nemcsak a napon tartózkodó emberekre lehetnek károsak: a kerti bútorainkat is védenünk kell tőlük. A nap sugarai kedvezőtlenül hatnak a fa sejtszerkezetére, ezért könnyebben kopik a bútor. Magas hőmérsékleten a fa felülete felmelegszik, de mivel hővezetése gyenge, ezért jelentős eltérés mutatkozik a felszín és a belső részek hőfoka közt. Ennek következtében repedések keletkezhetnek a fán, amelyeken a nedvesség is könnyebben bejut. Lényeges az is, hogy kerti bútoraink felülete víztaszító legyen. Az az optimális, ha a fából készült bútor nedvességtartalma 20% alatti. A nedvesedés nem közvetlenül rongálja a faanyagot, hanem kedvező körülményeket teremt a károsítóknak. A gyakran nedves kerti bútoroknál számítani lehet mohásodásra, és a farontó gombák megjelenésére.

A fény, a nedvesség és a hőmérsékletingadozás káros hatásai ellen többféle módon védekezhetünk. Amikor natúrfán felületkezelő-anyagot használunk a felszíne legyen mindig száraz, por- és zsírmentes. Minél több színanyag van a felületkezelő-anyagban, annál jobban véd a nap ibolyántúli sugaraitól. A világosabb színű felszín nehezebben melegszik fel, a sötétebb annál könnyebben: tehát a kerti bútoroknak ideálisabb világos árnyalatot választanunk. „A természetes anyagokkal olajozott, viaszolt felület portaszító, ezért kevesebb ápolást igényel, mint a lakkal fedett. Odafigyelésre, törődésre viszont szüksége van, hiszen nem szabad agresszív zsíroldó szerekkel tisztítani, mert az a felületkezelő-anyagot is lehozhatja róla. Az erősebben savas, vagy lúgos tisztítószerek használatakor is óvatosan kell eljárni” – mondta lapunknak Szikszai László. Az AURO-sixay ügyvezetője a bútorápoló szerek összetételéről elmondta: “Többségük ecetet, alkoholt, citromsavat, vizet, narancshéj-, és lenolajat, méhviaszt és illóolajokat tartalmaz. Ezek az anyagok tökéletesen illeszkednek a fa tulajdonságaihoz, és a természetes felületkezelési rendszerhez. Egy-egy ilyen termék gyakorta kevesebb káros anyagot tartalmaz, mint azok az élelmiszerek, amelyeket általában fogyasztunk” – említette a szakember.

Egy bútor tartóssága függ a faanyagtól, a felületkezeléstől, az ápolástól, és attól, hogy milyen károsító tényezőknek kell ellenállnia. Teljesen más hatásoknak van kitéve egy szobai bútor, mint egy kerti garnitúra. „A keményebb, sűrűbb szövetű fákból ellenállóbb bútorok készülnek. A natúr felület koszolódik, a lakkozott folyamatosan karcolódik. Ezt eredményesen felújítani úgy lehet, ha a nyersfáig visszacsiszoljuk a bútort, majd újralakkozzuk. Én az olajra és a viaszra esküszöm, csak ezzel lehet a fából igazán időtálló bútort készíteni” – hangsúlyozta Szikszai László. „A kerti bútorok felületkezelésére én a növényi eredetű lazúrokat ajánlom, melyek megvédik az anyagot a szélsőséges időjárás okozta károsodástól.” – mondta lapunknak Zimmermann László a Home Nature Kft. ügyvezetője. A kerti bútorok gyártására használt amerikai teakfa (irokkó) nem megfelelő előkezelés esetén vetemedik, vagy reped. Ezzel szemben az akác rendelkezik a teakfa keménységével, ugyanakkor rugalmasabb annál, és rajzolatai is szebbek. A kertbe a pácolt és natúr bútorokat javasoljuk, egyszerű kezelhetőségük miatt. Ezeket általában elegendő évente egy alkalommal szappanos vízzel lemosni, majd száradás után lenolajos törlőruhával áttörölni. A szakemberek szerint a kerti bútorokat nem célszerű lakkozni és festeni, mivel ezek a felületkezelő-anyagok nem bírják sem az erős napfényt, sem a nagy hőingadozást.