Aszály ellen duzzasztás

A vízről ma sokan érzelmi alapon, politikai szlogenek mentén beszélnek, miközben a folyók, csatornák és talajvíz mozgását a fizika törvényei határozzák meg – nyilatkozta az Agrárinfonak egy vízgazdálkodással foglalkozó szakember. Véleménye szerint mesterséges vízvisszatartás és a duzzasztás nem a természet ellen dolgozik – éppen az egyetlen esély arra, hogy megőrizzük a magyar Alföld termőképességét, élővilágát és jövőjét.

A duzzasztásról szóló vitákban gyakran keveredik a múlt iránti nosztalgia és a természetességre hivatkozó romantika, miközben az Alföld vízháztartása gyökeresen megváltozott. Ma a legtöbb folyó medre mélyen bevágódott, a víz a környező terepszintnél 4–6 méterrel alacsonyabban csordogál, így onnan gravitációsan sem öntözésre, sem élővíz-pótlásra nem lehet vizet kivezetni. Oldalirányú kivezetés csak duzzasztott vízszinttel működik, ez alapfokú vízügyi törvényszerűség. A közbeszédben sokan úgy vélik, a duzzasztók „elzárják” a folyókat, holott a szakember szerint éppen ellenkezőleg: szabályozzák a vízszintet és a vízszintkülönbséget. A duzzasztás lényege, hogy megemeli a vízszintet 4-5 méterrel, így a víz eléri a csatornák és tiltók szintjét, ahonnan gravitációsan lehet a vizet a tájba juttatni.

A vízszintszabályozás teszi lehetővé, hogy a víz ne csak elfolyjon, hanem visszajusson a talajba, a termőrétegbe és a természetes élőhelyekre. A duzzasztás tehát nem zárja el a vizet, hanem kapcsolatot teremt a folyó és a táj között. Ez a kétirányú vízgazdálkodás alapja, amit a magyar szakemberek már az 1980-as években is sikerrel alkalmaztak.

A természetes vízmegtartás önmagában már nem elég

Az elmúlt évtizedekben a csapadék mennyisége az Alföldön 700-800 milliméterről 400 milliméter alá csökkent, a folyók vízhozama pedig a korábbi értékek tizedére esett vissza. A Tisza és a Körösök vízjárása ma teljesen más, mint akár ötven évvel ezelőtt volt: a tavaszi árhullámok után hosszan tartó kisvizes időszakok következnek, amelyek alatt a folyó medre kiszárad, a talajvízszint pedig mélyre süllyed.

Nem lehet 200 éves állapotokat visszahozni egy teljesen más éghajlatba. A szivacshatás, a hullámtéri mocsarak és az egykor természetes vízjárás csak akkor működhetne, ha lenne mit visszatartani – ám ma már sok térségben nincs. A mesterséges vízvisszatartás éppen azt szolgálja, hogy valami megmaradjon a természetből, hiszen víz nélkül nincs sem talajélet, sem növényzet, sem mikroklíma.

A magyarországi síkvidéki folyók vízhozama, hordalékmozgása és geológiája olyan, hogy a duzzasztás nem jár jelentős eliszapolódással. A duzzasztás nem a természet ellensége, hanem a szövetségese. A víz ott tudja segíteni a talajéletet, ahol van – és ehhez vissza kell emelni a vízszintet. Aki látott már alacsony vízállású Köröst vagy Tiszát, tudja, hogy onnan nincs mit oldalirányban kivezetni. A duzzasztás nem divat, hanem fizikai szükségszerűség, nem a természet ellen, hanem a jövőért – összegezte véleményét a szakember.

A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2025/11.