Kerítés jogok és kötelességek

A kerítések építésekor érdemes tájékozódni a helyi építési előírásokról és minél előbb egyeztetni a szomszéddal, hogy elkerüljük a későbbi vitákat. A kerítés építésével és karbantartásával kapcsolatos szabályok az utcai és a telekhatáron lévő kerítésekre vonatkozóan eltérhetnek a különböző településeken. A telekhatáron lévő kerítést általában közösen kell megépíteni és finanszírozni, ha nincs más megállapodás. A kerítésnek kizárólag a saját telken belül kell állnia, és a szomszédoknak közösen kell dönteniük a kérdésekről.

A két szomszédos ingatlant elválasztó kerítés alapvetően közös létesítmény, így a költségeit is meg kell osztani a szomszédoknak. Bár a helyi önkormányzati szabályzatok általában megosztják a költségeket – amit érdemes ellenőrizni –, de a felek közötti megállapodás ettől eltérhet.

Ha az egyik fél saját költségén építi meg a kerítést, az nem jelenti azt, hogy a másik fél automatikusan tulajdonosa lesz a kerítésnek, vagy elveszíti a közös használati jogát. A kerítést a kerítés alapjával együtt szigorúan a saját telken belül kell megépíteni, a szomszéd telkére nem lóghat át.

Az utcai fronton lévő kerítésekre gyakran adnak meg előírásokat, például maximális magasságot (pl. 1,8 méter) és átlátszósági korlátozást. A telekhatáron lévő kerítésekre is vonatkozhatnak magassági korlátok, és azt is előírhatják, hogy nem lehet teljesen áttetsző. A szomszédos telkeken lévő kerítések megjelenését kevésbé szabályozzák, de magasság- és átlátszósági előírások itt is előfordulhatnak. Ha léc- vagy drótkerítés mellé sűrű sövényt ültetnek, annak a magassága nem haladhatja meg a 3 métert.

Közös kerítés

Alapvetően a közös kerítés fenntartása, rendben tartása a szomszédok közös feladata, és az ezzel járó költségeket és feladatokat is meg kellene osztani. A szomszédos ingatlanok elválasztására szolgáló kerítés, mezsgye vagy növény fenntartásával járó költségek olyan arányban terhelik az ingatlanok tulajdonosait, amilyen arányban őket jogszabály vagy megállapodásuk annak létesítésére kötelezi.

Ha helyi jogszabályok elrendelik a kerítés létesítését, akkor a telek tulajdonosa (kezelője, használója) a telek homlokvonalán, továbbá – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – az útról nézve a jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az oldaltól mért fele hosszán köteles megépíteni és fenntartani. A költségek a határolt földhosszúság arányában terhelik a szomszédokat. Ha a szomszéd nem akar részt venni a felújításban, nem szállna be a költségekbe, akkor peres úton is lehet erre kötelezni. Ha nem akarja felhúzni azt a kerítést, ami a kötelessége lenne, kérni kell a helyi építési hatóságtól, hogy kötelezze erre.

Ha nem tudunk megegyezni, de nem az ár a vita tárgya, hanem például a kinézete nem tetszik, építhetünk saját kerítést is. Ilyenkor ezt megtehetjük a saját telkünk határain belül, és nem a határon. Ekkor lényegében nem szólhat bele a szomszéd abba, hogy milyen a kerítésünk, ha megfelelünk a helyi építési szabályzatnak – például a kerítés magasságában. Ebben az esetben azonban figyelni kell arra, hogy a kerítés valóban csak a saját telkünkön álljon, ugyanis a szomszéd kérheti a saját telkére eső kerítésrész elbontását. Fontos, hogy ha a szomszéd telkén már áll a kerítés, akkor ahhoz nem nyúlhatunk hozzá, nem újíthatjuk fel, cserélhetjük le.

A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2026/3.