Vízvezeték-szerelés sk.

A 2004 februári lapszámunkban több cikkünk is foglalkozott a házi vízellátórendszerek csőanyagaival. Az ott tárgyalt rézcsöves technológia részletesen ismertetésre került. Ezzel kissé elébe mentünk a mostani cikkünknek, melyben a korszerű házi vízvezeték rendszereket taglaljuk.

Mit értünk korszerű csőanyagok címszó alatt? Nos a hagyományos acél ill. horganyzott csőanyagoktól és a faggyús kenderkóccal készített csőkötésektől eltérő, újabb, könnyebben szerelhető, időtálló vízvezetékrendszereket. Ezeket a rendszereket anyaguk alapján három fő csoportba sorolhatjuk. Így van tisztán fémanyagú, a rézötvözeteken alapuló korszerű csőrendszer, ezzel egy időben alakultak ki a tisztán műanyag, polietilén és PVC csőrendszerek, és a kettő kombinációjából születtek meg a többrétegű csőrendszerek. A többrétegű csőanyagok magja egy fémcső, (alumínium vagy réz ötvözet), amelyet kívül-belül PE (polietilén) bevonattal látnak el. Ezzel korrózióállóvá, és flexibilisebbé, valamint könnyebben szerelhetővé téve a fémcsövet. A három fő csőanyag csoport közül a rézcsöves technológia keményforrasztással összekötött saját anyagú idomok segítségével szerelhető össze. A csőanyag maga ugyanis nehezen hajlítható, könnyen megreped, ezért van szükség a sok csatlakozó és kanyarodó idomra. Ezzel együtt a rézcső és szerelése a hagyományos acélcső technológiához képest sokkal egyszerűbb, kevés célszerszámmal és a speciális forrasztóanyagoknak köszönhetően, egy közepesen felkészült barkácsoló is elkészítheti a ház vízvezeték-hálózatát.

A rézcsövek térnyerésével egyidőben a műanyag csövek is megjelentek a házon belüli vezetékrendszerek palettáján. (A szerző gyakorló vízmérnökként is szinte robbanásszerűnek érezte a mélyépítési gyakorlatban, a 80-as években megjelenő műanyagcsövek térnyerését.) A tisztán műanyag alapanyagú polietilén (PE), és polivinil-klorid (PVC) csöveket kezdetben elektromos hegesztő szerkezetekkel, saját anyaguk összeolvasztásával lehetett csatlakoztatni. Ez a cső anyagával megegyező idomok segítségével tetszőleges vezeték nyomvonal kialakítást tett lehetővé. A nagyobb átmérők, (a közterületi vezetékek) esetében jelenleg is ezt a módszert alkalmazzák. Azonban a kisebb, 2" alatti csőátmérők esetében kialakításra kerültek egyszerűbb, az elektrohegesztés nélkül elkészíthető, és főleg utólagosan oldható csőkötések. Ezek a csőkötések két fő csoportba oszthatók a csőanyag függvényében. A polietilén anyagú csővezetékeket gyorskapcsolású, a hollandi csatlakozóra hasonlító, saját anyagú szerelvényekkel lehet nyomásállóan összekötni. Természetesen a csatlakozásokhoz a megfelelő idomokat is tartalmazza ez a technológia. A PVC anyagú csöveket eleve tokos csővéggel gyártják le. Ezekhez a tokos csővégekhez pontosan illeszkedő sima csővégeket, zsírtalanítás után megfelelő anyagú ragasztókkal, (Vinilfix) bekenve, és a két csővéget összetolva, percek alatt azok kémiailag összekötődnek, és rögzülnek. Amennyiben a tokos csővégekhez a megfelelően kialakított szerelvényeket ragasztjuk akkor tetszés szerinti, akár oldható csőkötéseket is kialakíthatunk a csőhálózaton. (Az 1. ábrán látható vízmérő óra jobb oldalán ragasztott PVC csőkötéseket, a bal oldalán pedig gyorskapcsolású KPE csőkötéseket láthatunk.)

Ezeket a csőanyagokat a lakás kevésbé frekventált részén - pince, mosókonyha, kazánház - alkalmazzuk, mivel esztétikailag zavaróan hat a csőanyag sötét színe. Célszerűen a fal síkján kívülre, tartóbilincsek és fali dübelek segítségével szerelve vezetjük a vezetékeket. Ugyan melegvíz és gáz vezetésére is alkalmasak ezek a csőanyagok, de leginkábba hidegvizes vezetékeknél alkalmazhatók. Szerelésükhöz alap barkács képzettség is elegendő. A házi vízvezeték rendszerek alkalmazása az egyedi (cirko stb.) fűtési rendszerek elterjedésével, tovább bővült. A padló- és falfűtésekhez flexibilis, de mégis hő- és nyomásálló, a korrózióval szemben rezisztens csőhálózati anyagok szükségesek. Ennyi igénynek eleget tenni, csak a különböző anyagok kombinációjával kialakított csövekkel lehet (2). Így születtek meg a különböző, de azért egy elven működő többrétegű csőanyagok. Fő különbség közöttük a csőkötésekben jelentkezik. Az első többrétegű csőrendszereknél speciális szerszámmal préselték a csővégeket egymásba, illetve a csővégekbe a megfelelő sárgaréz csőidomokat. Ilyen rendszerűek a TUBO csövek (3). (A TUBO az ALPHACAN-BARBI francia csőrendszer hazai forgalmazója.)

Továbblépést jelentett a préseléses csőkötési technológia. Ennél a technológiánál a célszerszámmal precízen méretre szabott csővégeket kézi présszerszámmal

a megfelelő fém vagy műanyag idomra nyomjuk, tökéletes, még préslég technikához is felhasználható csőkötést kialakítva. Ezt az elvet alkalmazza a GEBERIT MEPLA csőrendszer, mely fém és műanyag idomokat is felhasznál a rendszerében (4., 5). Hasonló a WIRSBO QUICK & EASY csatlakozási rendszere, mely a csőanyaggal megegyező anyagú szerelvényeket és kötőgyűrűket présel össze, tökéletes elasztikus csőcsatlakozást biztosítva (6). Ezektől eltérő, a KPE csöveknél ismertetett gyorskapcsolású csőkötésekhez hasonló megoldású a HEPWORTH Hep2O csőszerelési rendszer. Itt a precízen levágott csővégbe egy réz csőperselyt helyezünk, majd azt a számtalan rendelkezésre álló csőidom (fitting) megfelelő részébe toljuk, és az idomon kialakított menetes (hollandira hasonlító) résszel összeszorítjuk. Így oldható, de megfelelően nyomásálló csőkötést alakíthatunk ki (7).

A fenti csőszerelési rendszerek egyben megegyeznek, hogy alkalmazásukhoz az alap célszerszámokon és idomokon kívül más nem szükséges, elkészítésükhöz az alap barkácskészség is elegendő. Ezután marad a legnehezebb feladat, ugyanis el kell döntenünk, hogy melyik módszert alkalmazzuk. Ez nem egyszerű, mivel az ismertetett csőszerelési rendszerek ugyanarra szolgálnak. Ugyan más-más elven, de ugyanazt - a ház épületgépészeti hideg-meleg víz és gáz csővezeték hálózatának kialakítását - teszik lehetővé. A döntésüket az alábbiakban szeretnénk segíteni. Először azt vizsgáljuk, hogy a csővezetékben milyen közeget kívánunk vezetni. Ez alapján hideg és meleg vizes, valamint gáz csővezeték létezik. A gázvezetékeket az érvényes biztonsági előírások miatt csak megfelelő engedéllyel rendelkező szakember szerelheti! Ezért ezt ne végezzük házilagosan! A hideg és a meleg vizes csőanyagok különbözőek, ezért a vásárláskor külön közöljük a cső felhasználási igényét. A csőanyagok különböző nyomásállóságúak, a hidegvizes hálózatra a 6 bar is megfelelő, melegvíznél és fűtésnél 10-12 bar nyomásállóságú csőanyag szükséges. A 10 bar alkalmazása kis árkülönbözettel nagyobb biztonságot nyújt. Ezután mérlegeljük azt, hogy hová építjük be a kérdéses csőszakaszt. Udvartérre, műhelybe, kazánházba a szabadon szerelhető KPE és PVC csövek is megfelelőek. Falhoronyba, rejtetten szerelve, főleg új épületeknél, a rézcső, (melegvíznél hőszigetelve) megfelelő választás. Azt tudnunk kell, hogy a házilagos rézcsőszereléshez minimálisan közepes szakképzettség, felkészültség szükséges.

Az utólagos korszerűsítések estén a többrétegű, flexibilis csőrendszerek alkalmazása kerülhet előtérbe. A lakótérbe az esztétikai követelményeknek jobban megfelelő, könnyebben vezethető többrétegű csövek a megfelelőbbek. Ezeket a csöveket kis súlyuk miatt dübelek segítségével könnyen rögzíthetjük akár a falak, akár a födémek felületére. Egyes csőrendszerekhez különböző szerelőpaneleket is beszerezhetünk. Ezekkel - a falazatot, burkolatot utánzó segédeszközökkel - akár rejtetten is felszerelhetjük a csőrendszert. A szerelőpanelekben külön "csőtartófülek" vannak a hideg és a meleg vizes csövek részére, ezekbe kell a csövet bepattintani, majd a panelt a falazathoz dübelekkel rögzíteni. Ha meglévő rendszert korszerűsítünk, akkor előre meg kell vizsgálnunk, hogy a meglevő szerelvények (radiátorok, csapok stb.) milyen módon csatlakoztathatók a csőrendszerhez, (csőátmérő, menetméret, nyomásérték), és ehhez megfelelő csatlakozó szerelvényeket kell a kiválasztott csőanyaghoz vásárolnunk.

Tapasztalatunk szerint jelenleg több tucat csőrendszer szerezhető be a boltokban, ezért jobban járunk, ha előre tájékozódunk, anyagismertetőket tanulmányozunk, és nem utolsósorban az eladóktól érdeklődünk. Csak javasolni tudjuk, hogy olyan ismertebb terméket szerezzünk be a sok hasonló közül, amelynek az alkatrészellátása jól biztosított. Ha lehet ugyanazt a csőrendszert alkalmazzuk az épületnél mind a hideg, mind a meleg vizes hálózathoz. Ugyanis a szerelvényezéshez így azonos technológiát és szerszámokat használhatunk fel. Összefoglalva: szerencsére ma már a bőség zavara tapasztalható a hazai vízvezeték rendszerek esetében is. Amennyiben a házilagos kivitelezés hívei vagyunk, akkor célszerű előre részletesen tájékozódnunk a beszerzési és alkalmazási lehetőségek körül. A döntés után, ami a legnehezebb feladat, az anyagbeszerzés és a kivitelezés egy tapasztalt Olvasó számára már könnyebben megoldható feladat. Sok sikert!