Tetők és tetőterek tűzvédelme

Tetőtér-beépítéskor a hőszigetelés, az alátétfólia és a teljes tetőszerkezet tűzvédelme is fontos. Bemutatjuk a fő követelményeket és szempontokat. Utólagos tetőtér-beépítés során ahhoz, hogy a tetőtér a továbbiakban hasznosítható legyen, gyakran az eredeti szerkezeteket el kell bontani, helyére újat kell kialakítani. Általánosságban elmondható, hogy ilyenkor gondosan ügyelnünk kell arra, hogy az esetleges csapadék ne áztassa el az épületet, azonban arra sokkal kevesebb figyelmet fordítunk, hogy a felújítás során is biztosítsuk az épület tűz elleni védelmét.

Tűzvédelmi követelmények tetőtér-beépítésnél

Tehát ne feledjük, hogy a tűz nem válogat, és nem ismeri a jogszabályokat! A tűzvédelmi előírásokat tetőtér-beépítés során is nemcsak a tetőtérre, hanem az egész épületre vonatkozóan be kell tartani. Fentieken túl figyelemmel kell lenni továbbá a megnövekedett tűzszakasz méretekre, a menekülési feltételek biztosíthatóságára, melyek ugyancsak kihatással lehetnek a kockázati osztály besorolásra. Ha nem tudjuk biztosítani a tűzoltó felvonulási területet, akkor a magas, MK tűzvédelmi osztályra vonatkozó előírások szerint kell megépítenünk a tetőtér beépítést.

A tető teljes szerkezetének tűzvédelme

A magastetőket itthon leggyakrabban ásványi szálas szigetelőanyaggal szokták hőszigetelni (pl. kőzetgyapot, üveggyapot). Az ilyen természetes szigetelő anyagoknak a hővezetési tényezője 0,035-0,04 W/mK. Azonban minél jobban szigetelt szerkezetre van szükség, annál vastagabb hőszigetelés kell. Ilyenkor a gyakran 30 cm-es szigetelés pedig a tetőtérből veszi el a helyet. Ezzel szemben megjelentek a piacon olyan műanyag habok (PUR, PIR), melyek lambda értéke alacsonyabb (0,022-0,023 W/mK), azaz 2/3 vastagságban is megfelelő hőszigetelést biztosítanak. A probléma ezekkel a hőszigetelő anyagokkal az, hogy éghető anyagok, melyek tűz esetén komoly problémákat okozhatnak, beépíthetőségüket a tűzvédelmi előírások lényegesen korlátozzák. Ezért magasabb kockázati osztályba sorolt épületeknél nem is használhatók.

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) a tetőtérbeépítéseknél magastetőkben alkalmazható hőszigetelésekkel kapcsolatban az alábbi szabályokat határozza meg:

• NAK osztályú egylakásos lakó épületek esetében A1-E tűzvédelmi osztályú szigetelés alkalmazható (pl.: műanyag habok: PUR, XPS, PRI).

• NAK osztályú épület esetében A1-D tűzvédelmi osztályú szigetelés alkalmazható (pl. egyes hőre keményedő műanyag habok pl. PIR).

• AK osztályú önálló épületrész esetén A1-C tűzvédelmi osztályú szigetelés alkalmazható KK, MK osztályú épület, épületrész esetén A1-A2 tűzvédelmi osztályú (kőzetgyapot, üveggyapot).

Mindig ellenőrizzük, hogy a szigetelőanyag teljesítménynyilatkozata milyen tűzvédelmi osztályt tartalmaz, az megfelel e. Bármilyen típusú is az épületünk, érdemes átgondolni, hogy olyan szigetelőanyagot válasszunk, ami minden feltételt teljesít tűz esetén is.

Tűzvédelmi szempontból sokat számít az is, hogy milyen alátét fóliát használunk. Ezeknek az alátétfóliáknak jelentős része E tűzvédelmi osztályú, azaz könnyen éghető. A fólia lángra kapása pedig jelentős károkat okozhat a tetőben, ahol ugye nem ez az egyetlen éghető anyag. Régen csak az volt a szerepe az alátéthéjazatnak, hogy ne fújjon be a szél, és ne essen be a hó. Ma már a hőszigetelés miatt szélzáró is kell legyen.

Összetételükben azonban egyre több éghető anyagot tartalmaznak ezek a fóliák, és sokszor felrakás során össze is kell őket ragasztani. A jelenlegi OTSZ azonban külön tűzvédelmi követelményt nem tartalmaz a fóliákra, csak annyit, hogy F tűzvédelmi osztályú építési termék nem használható. A legtöbb fólia tudja teljesíteni az E tűzvédelmi osztályt, ami minimum elvárás, de van a piacon már olyan fólia is, amelyik a B-t is tudja. Különösen javasolt a jobb tűzvédelmi osztályú fóliát használni akkor, ha magasabb tűzvédelmi elvárásaink vannak a tetőszerkezettel szemben, pl. ha napkollektort rakunk a tetőre.

Magastető utólagos tetőtér-beépítése során nem csak a szigetelésnek, hanem a szerkezetnek is teljesíteni kell az OTSZ-ben előírt:

• tűzvédelmi osztályt,

• tűzállósági határértéket: ezt a REI számértékek fejezik ki (REI30 - REI60 között). Ezek azt a percben kifejezett időt jelentik, ameddig a szerkezet képes gátolni a tűz terjedését, és megőrizni az állékonyságát. Mindig a szerkezet egészére vonatkozik.

A tetőszerkezet és a tetőtéri helyiségek között olyan térelhatároló szerkezeteket kell kialakítani, ami teljesíti a tetőfödém szerkezetére előírt tűzvédelmi követelményeket. Azaz például a térelhatároló szerkezet tűzvédelmi osztálya is A1-A2 kell, hogy legyen. A követelmény tehát nem az egyes anyagok tűzvédelmi osztályára vonatkozik, hanem az egész szerkezetnek kell ezeket a tűzvédelmi feltételeket teljesítenie. Az egyes építési anyagok külön-külön általában rendelkeznek tűzvédelmi vizsgálati eredményekkel, de ha összeépítünk két terméket, már nem olyan egyszerű megállapítani az adott szerkezet tűzvédelmi osztályát és tűzállósági határértékét. Például lehetséges, hogy a követelmény az, hogy csak nem éghető anyagból készülhet egy teherhordó fal, arra mégis felrakható akár éghető homlokzati hőszigetelés is. Ez azért van így, mert a szerkezetre vonatkozó tűzállósági követelményt maga a fal teljesíti.

Nem elég a nem éghető burkolat vagy a tűzvédő álmennyezet, ha a tartószerkezet mögött éghető anyagú szerkezet (pl. fagerenda) van. Akkor nem teljesíti az A2 tűzvédelmi osztály követelményeit. Ugyanis az éghető fagerenda hatással van a teljes tetőfödém tűzvédelmi osztályára. Abban az esetben, ha a faanyagú fedélszerkezettel együtt vizsgálták a tűzgátló burkolatot, elhatárolást, az így megállapított tűzállósági teljesítmény eléri vagy meghaladja az elvárt időtartamot és a tűzvédelmi osztállyal kapcsolatos elvárás is teljesül, akkor a fa fedélszerkezetet nem kell nem éghető anyagú tartó/rögzítő szerkezettel (pl. vasbeton koporsófödémmel) kiváltani, helyettesíteni.

A tűzvédelmi osztály besorolás szinte minden esetben függ attól, hogy milyen tűzvédelmi osztályú hőszigetelő anyagot építünk be a tetőszerkezetbe. Az alacsonyabb kockázatú épületeknél megoldható ugyan műanyag habokkal a szigetelés, de sokkal jobb megoldás, ha már ezekben az esetekben is nem éghető szálas szigeteléseket alkalmazunk, melyek nem csak tűzvédelmi szempontból előnyösebbek. Az akusztikai szempontok sem elhanyagolhatók, valamint az sem, hogy a szarufák közé elhelyezett szigetelés rugalmasan képes-e kitölteni a szigetelendő területet, felvéve a fa természetéből fakadó mozgásokat, annak érdekében, hogy ne keletkezhessenek hőhidak a fa szerkezeti elemek mellett.

A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2025/11.