Rózsák szaporítása egyszerűen
- aug. 2.
- 4 perc olvasás
A rózsa szinte minden kertben megtalálható. Lehet belőle illatos bokorrózsa, látványos futórózsa, elegáns tearózsa vagy éppen bő termésű csipkerózsa. Ha egy különösen szép példányt szeretnénk a saját kertünkben is nevelni, nem feltétlenül kell új növényt vásárolnunk. Sok fajta dugványozással is eredményesen szaporítható, ráadásul ennek legkedvezőbb időszaka a nyár.
Sokan úgy gondolják, hogy a rózsák szaporítása kizárólag oltással lehetséges, pedig házikerti körülmények között a dugványozás is jó eredményt adhat. Az így nevelt növény az anyatő genetikai másolata lesz, vagyis ugyanazt a virágszínt, virágformát és növekedési jellemzőket örökli.
Mely rózsák szaporíthatók dugványozással?
A rózsák rendkívül változatos növények. A gyümölcstermésre nemesített fajták nagy méretű csipkebogyót érlelnek, amely lekvár vagy szörp készítésére is alkalmas. A tearózsák hosszú száron egy-egy nagy virágot hoznak, ezért kedvelt vágott virágok. A törperózsák alacsony termetükkel ágyásszegélyek kialakítására alkalmasak, míg a parkrózsák és a futórózsák nagyobb felületek, kerítések vagy lugasok díszítésére használhatók.
Ha egy kertben vagy ismerősnél megtetszik egy egészséges rózsatő, elegendő lehet néhány megfelelő hajtást kérnünk róla. A dugványozás ivartalan szaporítási mód, ezért a sikeresen meggyökeresedett új növény minden fontos tulajdonságában megegyezik az anyanövénnyel. Ez különösen akkor előnyös, ha egy bevált, szép virágú vagy jól ellenálló fajtát szeretnénk tovább szaporítani.
Dunsztosüveges gyökereztetés
A dugványozáshoz olyan rózsahajtást válasszunk, amelynek a csúcsán már elnyílt vagy éppen nyíló virág található. Ha a virág még nem nyílt ki teljesen, távolítsuk el. Az ilyen hajtások már megfelelően beértek és részben elfásodtak, ezért jobban viselik a gyökeresedés időszakát. A még nem virágzott, zsenge hajtások könnyebben lankadnak átmeneti vízhiány esetén, így kisebb eséllyel erednek meg.
A legjobb eredményt általában 20-25 centiméter hosszú dugvánnyal érhetjük el. Az alsó körülbelül 15 centiméteres szakaszról távolítsuk el a leveleket, hogy a föld alá kerülő részen ne induljon rothadás.
Még nagyobb biztonsággal gyökeresedhet a talpas dugvány. Ennél a módszernél a levágott hajtás tövén meghagyunk egy kis darabot az egy évvel idősebb ágrészből is. Ez a kis „talp” elősegítheti a kalluszképződést és a gyökerek kialakulását.
A dugványokat homokkal lazított, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag földdel megtöltött cserépbe ültessük. A lelevelezett szakasz teljes egészében kerüljön a talajba. Beültetés után alaposan öntözzük be a földet. A fertőzések megelőzése érdekében egyes kertészek gombaölőszerrel kezelt öntözővizet használnak, de ezt mindig az adott készítmény használati előírásai szerint alkalmazzuk.
A megfelelő páratartalom biztosításához borítsunk a cserépre egy nagy, például 5 literes befőttesüveget. Ez egyszerű és hatékony módja annak, hogy a dugvány körül állandóan párás mikroklíma alakuljon ki. Bár sokan műanyag zacskót használnak, ennek hátránya, hogy a nedves fólia idővel a levelekhez tapadhat. Ez kedvezhet a levélbetegségek kialakulásának, a levelek lehullhatnak, ami ugyan nem feltétlenül akadályozza meg a gyökeresedést, de lassíthatja a növény fejlődését.
A cserepet félárnyékos helyen tartsuk. Jó megoldás, ha a cserepet félig a talajba süllyesztjük, így kevésbé melegszik fel a föld a nyári hőségben, az üveg stabilabban áll, miközben a gyökérképződéshez szükséges kellemes talajmeleg is megmarad.
A dugvány alsó végét ültetés előtt gyökereztető porba is márthatjuk. Az indol-ecetsavat vagy indol-vajsavat tartalmazó készítmények javíthatják a gyökeresedés sikerességét, de ezek nélkül is jó eséllyel nevelhetünk új rózsatövet.
A sikeres gyökeresedés első jele, hogy a dugvány az üvegbúra alatt új leveleket hoz és növekedésnek indul. Ez azt mutatja, hogy már elegendő gyökér fejlődött a víz- és tápanyagfelvételhez. Ekkor levehetjük az üveget, de a növényt fokozatosan, egy-két hét alatt szoktassuk hozzá a szárazabb és naposabb környezethez. Csak ezután ültessük ki végleges helyére.
Ez a módszer elsősorban házikerti körülmények között praktikus. A faiskolákban és kertészeti üzemekben ennél jóval kisebb dugványokat használnak, mert így egy szaporítótálcán sokkal több növény nevelhető egyszerre. A nagyobb dugvány előnye ugyanakkor az, hogy sikeres gyökeresedés után gyorsabban fejlődik belőle erőteljes, kiültetésre alkalmas rózsatő.
Rózsagyökereztetés újságpapírban
Ez a módszer egy külföldi fórumról indult hódító útjára, hatékonysága kicsit rosszabb az előbb leírt módszernél, de sokkal kisebb munkaráfordítást igényel – tehát van előnye is. A 15-20 cm hosszúra levágott rózsavesszőkről a leveleket eltávolítva, egy újságpapírba szorosan becsomagolják ezeket. A kötegelt újságot egy pillanatra a csap alá tartva benedvesítik, és egy nagyobb zacskóba helyezik. Vagyis, a rózsavesszők a nyirkos újságba csomagolva, a sötét és párás helyen elkezdenek kalluszosodni, azaz megkezdődik a gyökérképződés. Hogy a pára megmaradjon, erről gondoskodik a nejlonzacskó. Kb. 2 hétre hűvös helyre helyezve hagyják, hogy a gyökeresedés meginduljon.
A két hét letelte után becserepezik az erősen gyökeresedésnek indult vesszőket, és párás, már melegebb és naposabb helyen tovább nevelik. Az újságpapírból kicsomagolva – ha úgy látjuk, hogy a gyökeresedés megindult – a vesszők cserepezésekor figyeljünk a dugványok polaritására. Ez azt jelenti, hogy ahogy leszedtük a vesszőt a rózsáról, ugyanolyan irányba kerüljön majd a cserépbe.
Amelyik része a rózsabokron felfelé állt, az a cserépben is így álljon, amelyik lefelé az kerüljön a földbe. Dugvány vágásakor, a későbbi ültetést megkönnyítendő, csinálhatjuk úgy, hogy a dugvány tetejét ferdén vágjuk a lefelé lévő részét meg egyenesen. Így hetekkel később kicsomagolva az újságból is látjuk, hogy melyik részét tegyük a földbe. A rügyállásról ennek hiányában is megállapítható a polaritás, de így egyszerűbb, és a tévedés esélye kisebb.
A gyökereztetés időpontja ezzel a módszerrel valamikor tavasszal, nyár elején történjen, mert a dugványunknak meg kell erősödnie és beérnie ahhoz, hogy a telet át tudja vészelni. A hagyományos gyökereztetésnél ez a módszer lényegesen egyszerűbb, és ha sikeres, tucatnyi új növényünk lehet, minimális munkaidő befektetéssel. A módszer mindenképp érdekes, aki kedvet kapott hozzá, kipróbálhatja, akár az elvirágzott és levágott hajtásokkal – tehát elnyílott vágott virágként kapott rózsával is, így a növényünket sem kell csonkítanunk, és még szaporíthatjuk is.
A cikk eredeti változata az Ezermester nyomtatott kiadásának 2016/6. számában jelent meg. A webes változatot 2026-ban aktualizáltuk és kibővítettük.
