Orchidea

Közel húszezer fajuk ismert, kertészeti nemesített változataik száma ennél is több. A 19. században kezdték el szobanövényként nevelni, ekkor a főúri gyűjtők féltett kincsei voltak. Számos trópusi eredetű fajuk kapható napjainkban már elfogadható áron, és a legtöbbjük szobai tartása sem bonyolult. Természetben minden fajuk védett, így a hazánkban mocsaras élőhelyeken előforduló képviselőik is: a bangók és a kosborok.

Kezdőknek lepkeorchideát

Kezdő orchideakedvelőknek a Phalaenopsis nemzetség fajai ajánlhatók. Ezek a lepkeorchidea változatok általában nem okoznak csalódás gazdáiknak, és virágaik akár 3-6 hónapon át is díszítenek. Eredetileg epifita, azaz fán lakó növények, a trópusi fák lombkoronaszintjében, a törzseken megkapaszkodva élnek. Szobai tartásukkor is ezt az életmódot kell minél jobban biztosítani számukra, azaz nem szabad általános virágföldbe ültetnünk e növényeket, mert gyökereik nagyon levegőigényesek.

Nyáron a félárnyékos, télen a világos helyet kedvelik, de tűző napon ne tartsuk őket. Nyáron nappal a 20-22 °C, éjjel a 18 °C körüli hőmérséklet ideális a számukra. „Talajukat” – ami általában vörösfenyő kéreg – tartsuk mindig nedvesen, de soha ne legyen a gyökérzet pangó vízben. Az esőerdei körülményeket kell utánozni, ahol napjában akár többször is esik az eső, ám a víz mindig lecsorog a lombkoronából, így a gyökerek levegős, de nyirkos körülmények között vannak. Meghálálja, ha vízzel permetezzük a leveleit. Elvirágzásuk után – ősz után – tartsuk 1-2 hónapok keresztül a növényeket 16 °C körüli hőmérsékleten, ez a pihenőidőszak szükséges a következő évi virágok kialakulásához. Kétévente célszerű átültetni, nagyon vigyázva, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg.

Ültető edény

A gyűjtők léckosárban tartják növényeiket, ám ennek hátránya, hogy lakásban szemetel. Legideálisabbak az átlátszó, műanyag orchideacserepek, melyek nagyon jól mutatnak, hiszen kívülről látjuk a gyökereket, és a cserépben a víz jelenlétét is, így mennyiségét is ellenőrizni tudjuk. A fekete cserepeket mindenképp mellőzzük, mert azt a Nap könnyen felmelegíti, ami nem tesz jót az orchideák gyökereinek.

Ültető közeg

Az ültető közegüknek a trópusi fák ágvilláiban megrekedő, és bomló szerves anyaghoz hasonló összetételűnek kell lennie. Általában az orchidea föld 1-2 centiméteres szemcsenagyságú darált fenyőkéregből, mindössze 2 százaléknyi darált tőzegmohából, nagyon kevés mikroelemekben gazdag műtrágyából, és a kémhatás beállítására egy kis mészből áll.

Öntözés és kártevők

Az orchideák többsége abba hal bele, ha túlöntözik. A szobahőmérsékleten 22 °C-on tartott növényeket elegendő átlagosan hetente egyszer megöntözni, nyáron 5-6, télen 7-9 naponta. Amennyiben magasabb a hőmérséklet, akkor kissé gyakrabban locsoljunk. A levélhónaljban ne maradjon hosszabb ideig (azaz éjszakára) víz, mert az baktériumos betegségek kialakulásához vezet. Amennyiben a növény gyökere jó állapotú, úgy a levelek párásítására sincs feltétlenül külön szükség.

Kórokozók fellépésére főleg a helytelen tartási viszonyok között kell számítani, a már említett baktériumos betegségek mellett gombák is megjelenhetnek. Kártevők közül az atkák, a pajzstetű és gyapjastetű megjelenésére lehet számítani. Ezek jól kezelhetők környezetbarát rovarölőszerekkel. A pajzstetűnél figyeljünk, hogy gyakran rejtve, a levelek fonákán telepszik meg.

Virágindukció

A lepkeorchideákat nem nehéz lakásban tartani, ám annál nehezebb másodszor, és többedszer is virágzásra bírni. Csak a jó kondícióban lévő, igényeinek megfelelően tartott növények virágoznak újra. A már említett 6-8 hetes pihentetés hűvösebb helyen, és a kevesebb fény mind segíti a virágindukciót. Virágzáskor, amikor a virágzati szár kezd felkopaszodni, és már csak a legvégén van egy-egy virág, akkor a szárat a levélhónalj felett 3-4 centiméterrel érdemes elvágni, hogy új virágzati szárat hajtson a növény.

A virágszárat pálcához kell kötni, mert gyakorta nem képes megtartani a virágfejek súlyát. Virágzáskor a növényt lehetőleg ne helyezzük át, mert az érzékenyebb típusok a virágok, bimbók lehullajtásával reagálnak az áthelyezésre. Ha hűvös időben vásároljuk, akkor hazaszállítása során gondoskodjunk a kellő csomagolásról, nehogy megfázzon a tő, hiszen trópusi időjáráshoz szokott fajokkal van dolgunk.

Különleges ritkaságok

A bemutatott tartási tanácsok a hazánkban leggyakrabban kapható lepkeorchideákra (Phalaenopsis sp.) vonatkoznak. Ezeknél a nemesítési elvek között a hosszan tartó virágzás, szín-, forma- és méretgazdagság mellett lényeges szempont a szobai körülmények és a laikus növénytulajdonos tűrési képesség. Így többségében olyan kertészeti hibridek kerülnek kereskedelmi forgalomba, melyek a hozzá-nemértésből fakadó hibákat is képesek elviselni. Ez azért nem jeleni azt, hogy mindent kibírnak.

A lepkeorchideákon kívül számos más faj is kapható hazánkban, sőt az igazi különlegességek beszerzésére is van lehetőség, csak sajnos igen borsos áron. Mielőtt egy új fajt szerzünk be, nézzünk utána az igényeinek, hiszen a húszezer faj nem mind ugyanazt a tartási körülményt igényli. Az orchideák többsége nem szereti, ha túlápolják, ideális számára a „szükségállapot”. Bár virágait meglátva sokan babusgatni kezdik az orchideákat. A túl sok törődés is árthat, hiszen természetes élőhelyén, a fákon lógva, igen zord körülményekhez szokott e növénycsoport, és ez neki teljesen megfelel hazánkban, és a lakásban, szobanövényként is. Ha az alapvető környezeti igényei: fény, hőmérséklet, öntözés megfelelőek számára, másra nincs szüksége.

A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2015/február.