Harc az aszály ellen: vízvisszatartással készülnek a szárazságra
- 2 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Az aszály elleni küzdelemben országszerte vízvisszatartási és vízpótlási intézkedésekkel védik a vízkészleteket, a mezőgazdaságot és a vizes élőhelyeket. A rendkívüli szárazság miatt elrendelt mezőgazdasági vis maior helyzet azonnali és határozott lépéseket követelt meg az új kormánytól és a hazai vízgazdálkodási szakemberektől. Azt ugyan még cikkünk megírásakor nem tudjuk, hogy hogyan alakul a nyár csapadék szempontjából, de az elmúlt évek tapasztalatai nem jók, és nagyon gyenge vízkészletekkel futunk neki a várható nyári aszályos időszaknak.
Hogyan segíti a vízvisszatartás az aszály elleni védekezést?
Az ország különböző pontjain működő vízügyi igazgatóságok összehangolt, intenzív munkába kezdenek annak érdekében, hogy a folyókon, csatornákon és tározókban elérhető vízkészleteket maximálisan visszatartsák, megóvva ezzel a lakossági ivóvízbázisokat, az agrárium öntözési lehetőségeit, valamint a sérülékeny vizes élőhelyek biodiverzitását. Az aszály elleni küzdelmet az Országos Vízügyi Koordinációs Központ irányítja.
A folyók vízszintjének mesterséges szabályozása kulcsfontosságúvá vált a keleti országrész vízellátásának biztosításában. Az egyik legfontosabb folyami műtárgynál a szakemberek megemelték a duzzasztási szintet, elérve a technológiailag lehetséges maximális magasságot. Ez a tíz centiméteres emelés centiméterenként 160 ezer köbméternyi plusz vízkészlet betárolását teszi lehetővé.
Az így nyert többlet közvetlenül javítja a térség egyik legjelentősebb mesterséges csatornájának vízmennyiségét, amely alapvető szerepet játszik egy nagyváros ivóvízellátásában, a környező vízrendszerek pótlásában, valamint a halastavak és a mezőgazdasági öntözőrendszerek kiszolgálásában. A Tiszántúl és a Sárrét térségében civil összefogással, a helyi vízőrző egyesületekkel együttműködve végeznek vízkormányzási munkálatokat. Mobil és telepített szivornyák, valamint a csatornák betétpallózása segítségével több mint 150 kilométernyi csatornahálózatot sikerült vízzel feltölteni, aminek köszönhetően több millió köbméternyi vizet tartanak meg a határ menti régióban, részben táji elárasztások formájában.
Az Algyői-főcsatorna környezetében szintén elindultak a szivattyúk, hogy javítsák a helyi vízszinteket. A Zagyva folyó vízgyűjtő területe szinte teljes egészében országhatáron belül fekszik, így az itteni csapadék megtartása kizárólag a hazai kezelésen múlik. A szakemberek felmérték a stratégiai jelentőségű pataki tározók állapotát, hogy a nyári, kritikusan száraz időszakra a lehető leghatékonyabb vízvisszatartási stratégiát dolgozzák ki.
Milyen vízgazdálkodási intézkedésekkel védekeznek az ország különböző térségeiben?
A Dunántúlon és a Duna menti területeken a mérnöki megoldások közvetlenül a védett természeti értékek megmentését szolgálják. Észak-Dunántúlon egy több mint 24 kilométer hosszú csatornarendszer biztosítja, hogy a Nagy-Dunából gravitációs úton érkező ökológiai vízmennyiség eljusson a mentett oldali területekre. Ez a rendszeres, szabályozott vízkormányzás teszi lehetővé egy jelentős Natura 2000-es besorolású mocsári rét időszakos elárasztását.
A Közép-Duna-völgyében a szakemberek már több helyszínen voltak kénytelenek mobilszivattyúkat alkalmazni az aszálykárok enyhítésére. Kiskunlacháza és Dabas térségében a kiemelten védett természetvédelmi területekre és turjánosokba juttatnak vizet kétlépcsős szivattyúrendszerekkel, hogy megemeljék a talajvízszintet és megóvják a vizes élőhelyeket.
Az Alsó-Duna-völgyében ezzel párhuzamosan gravitációs átereszek megnyitásával sekély árasztást valósítanak meg a főcsatornák mentén, ami látványosan javítja a mélyebben fekvő területek ökológiai állapotát és dúsítja a vegetációt.
A Közép-Dunántúlon a Sió-Árvízkapu zárásával megkezdődött a víz visszatartása a Dunán érkező kisebb árhullámok kihasználásával. A tervek szerint az így felhalmozott készlettel a zsiliprendszeren keresztül akár egy hónapon át biztosítható a Tolnai- és a Faddi-Holt-Duna vízpótlása a maximális üzemi vízszint eléréséig, ami a talaj alsóbb rétegeibe szivárogva javítja a környező területek vízháztartását.
A Dél-dunántúli régióban a duzzasztóművek maximális szintre állításával, valamint a tározók és belvízvédelmi zsilipek teljes lezárásával készültek fel a térségbe érkező csapadék helyben tartására, átkormányozva a vizeket a kisebb csatornák felé.
Hasonló szemléletváltás tapasztalható a Körös-vidéken is: míg a korábbi belvizes esztendőkben a lehullott esővizet a folyókba vezették le, az aszályos időszakban a duzzasztott rendszerek maximális kihasználása mellett a belvízcsatornák lezárásával helyben tartják a lokális csapadékot. A hegyvidéki vízgyűjtőkről érkező megnövekedett vízhozamokat szintén a helyi csatornahálózatokba kormányozzák át, hogy javítsák a talaj vízkészletét, és kedvezőbb mikroklímát teremtsenek a mezőgazdasági területeken.
Forrás: Vízügyi igazgatóságok Facebook-oldalai
A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2026/NYÁR
