Szivattyúk öntözéshez

A merülő szivattyúk lényege nevükben rejlik. Ezeket a szivattyúzandó vízbe kell merítenünk ahhoz, hogy működjenek. Az elektromos részek (a motor és kapcsoló) tökéletesen vízhatlan házba kerülnek, ez a megengedett legnagyobb bemerítési mélységig garantálja a biztonságot. A merülő szivattyúk házán nincs is szívócsonk, csak vízbevezető rácsozat, ez biztosítja, hogy nagyobb szilárd testek ne is kerüljenek a szivattyúba. A merülő szivattyúk felnyomják a folyadékot a gyári adatként megadott szállítómagasságba. Ez a magasság nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó folyadék felszínétől számítódik. A merülő szivattyúk teljesítménye szerint az emelőmagasság általában 6 - 9 méter, nagyobb teljesítményű szivattyúknál 11 méter. A magasnyomású merülő szivattyúk 30-40 méteres szállítómagasságot is produkálnak, a speciális mélykút szivattyúk pedig 50-80 méterre képesek felemelni a vizet. A folyadékszállító képesség a szállítómagassággal arányosan csökken. Minden szivattyúnak van egy szállítási karakterisztikája, amelyből megállapítható, hogy milyen magasságba mennyi vizet képes szállítani meghatározott időegység alatt. A kisteljesítményű merülő szivattyúkat ciszternákból, tartályokból,

felszíni természetes vízforrásból való víznyerésre, vagy 4-5 méteres mélységű kutakból elárasztásos öntözésre használhatjuk. A magasnyomású merülő szivattyúk alkalmasak közvetlen öntözésre, vagy öntöző szórófejek meghajtására. A mélykút szivattyúkkal nagy mélységből tudjuk a vizet a felszínre emelni, vagy kisebb mélységből nagy nyomással öntözni. A merülő szivattyúk többségénél egy úszókapcsoló teszi lehetővé az automatikus működést. A szivattyúk a vizet csövön továbbítják, és nem mindegy, hogy ez a cső milyen átmérőjű. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője. A merülő szivattyúk nem járhatnak szárazon, és nem járhatnak tartósan teljesen elzárt csap mellett. A vízben lévő homok, vagy egyéb csiszolóanyag hatású szennyeződés jelentősen csökkenti a szivattyú élettartamát. A felszíni vagy kerti szivattyúk nem merülnek (nem is merülhetnek) be a vízbe, hanem a felszínre telepítve szívócsövön szívják, majd nyomócsövön továbbítják azt. A szívócső végére egy visszacsapó szelepet (lábszelepet) kell szerelni, hogy a szivattyút üzembe helyezéséhez fel tudjuk tölteni. A szívócsőnek abszolút tömítettnek kell lennie. Tömítetlen szívócsövön a szivattyú levegőt is szív, amely jelentősen csökkenti teljesítményét. Minden kikapcsolás után kifolyik a víz a szivattyúból és a szívócsőből is, lehetetlenné téve a következő sima beindítást. A szívócső vagy merev cső legyen vagy összeroppanás ellen védett úgynevezett bordás merevítésű cső. Hagyományos locsolótömlő alkalmazásakor a szivattyú szívóhatása összelapítja azt, lehetetlenné téve a víz felszívását. A felszíni szivattyúk sem járhatnak szárazon, és nem járhatnak tartósan teljesen elzárt csap mellett. Ha a vízben homok vagy egyéb csiszolóanyag hatású szennyeződés van, az jelentősen csökkenti a szivattyú élettartamát. A felszíni szivattyúkat homokos víz esetén előszűrővel kell védeni. Az előszűrőkről tudni kell, hogy csak mechanikai tisztítást végeznek, áteresztő keresztmetszetük 60 mikronos.