Medence víztisztítás

Minden uszoda legnagyobb kincse a tiszta, egészséges, átlátszó víz. Nagyon egyszerű előállítani, nem kell hozzá más, csak kellő odafigyelés. Ha már a legelején figyelmet fordítunk a medence karbantartására, nem kell napi csatát vívnunk zöldülésre, zavarosodásra hajlamossá váló vízzel. Megfelelő tisztító felszerelések használatával és némi idő ráfordításával állandó víztisztaságot és jó vízminőséget érhetünk el.

Amikor a friss vizet beleengedjük az úszómedencébe, fénynek, hőmérséklet-ingadozásnak, esőnek tesszük ki, belekerülhetnek ásványi sók, szennyeződések, algák, spórák. Ahhoz, hogy a vízháztartás egyensúlyban maradjon, oda kell figyelni a pH-értékre. A pH-érték a víz savas, illetve lúgos kémhatását méri, értéke 0-tól 14-ig terjed. A tiszta, 20 C°-os víz pH-értéke 7. A fürdés szempontjából akkor megfelelő a víz, ha a lehető legjobban megközelíti az emberi könny átlagos pH-értékét, azaz a 7,4-et. A víz pH-értékét könnyen megmérhetjük kis analizáló készlet segítségével, majd a mérés eredményeitől függően az értéket növelő pH+, illetve csökkentő pH- adalékanyagot tehetünk hozzá. A megfelelő minőségű víz kétféleképpen érhető el: fizikai úton, valamilyen vízforgató segítségével, vagy kémiai módszerrel, vegyszerek alkalmazásával. Víztisztító nélkül, illetve nem megfelelően alkalmazott vízforgatóval a medence zavarossá, szennyezetté válik. A felszínen úszó szennyeződéseket - hajszál, szőr, rovarok, falevél, nyálka - a vízforgató hivatott kiszűrni. A gombák, a gombás fertőzések, baktériumok ellen vegyszerekkel küzdhetünk, de meg lehet előzni bizonyos vírusok terjedését is. A medence vizébe a levegőből érkező falevelekről és a porból is belekerülhetnek különféle kórokozók, de nem ritkák a rovarok és az apró állatok, vagy a növényzetből belekerülő pollenek, virágszirmok sem. A medence körüli terület tisztán tartása nagyon lényeges. A medence körül legyen elegendő hely, hogy a fűszálakat, apró kavicsokat ne hordhassuk be a medencébe.

Az optimális vízszűréshez alapvető feltétel, hogy a szűrő jó állapotú legyen. Ne rakódjon le rajta vízkő, ne legyen sehol sem eltömődve. A homokszűrőben a homokot évente kétszer kell tisztítani speciális anyaggal, a szezon elején vagy végén, illetve a közepén. A szűrőbetétet legjobb évente cserélni. Nagyon ügyeljünk arra, hogy apró tűlevelek ne kerüljenek a szűrőbe, mert könnyen eltömíthetik azt. A szűrőkosarat gyakorta ürítsük, és a medence alját is takarítsuk. A vízforgatás időtartama részben a víz minőségétől, másrészt a hőmérsékletétől függ. Ha a víz nagyon zavaros, zöld és szennyezett, akkor 24 órán keresztül kell forgatni, mindaddig, amíg vissza nem nyeri átlátszóságát, tiszta színét. Nagy közelítéssel azt mondhatjuk, hogy ha a víz hőmérsékletét elosztjuk kettővel, megkapjuk a napi átlagosan ajánlott forgatási időt órában. Ebből is látszik, hogy minél jobban emelkedik a víz hőmérséklete, annál több időt kell szánni a tisztításra. A kültéri medence ideális vízhőmérséklete 24 C°. Törekedjünk arra, hogy ne haladja meg a 27-28 fokot, mert minél melegebb, annál tovább kell forgatni a vizet, annál nagyobb a szennyeződés veszélye. Ha éjszakára lefedjük hőszigetelő takaróval, reggelre nem csökken lényegesen a víz hőmérséklete, így akár 2-4 fokot is "megspórolhatunk". Vigyázzunk, hogy a takaró ne legyen a medencén hosszú ideig, mert alatta megposhadhat a víz!

Forrás: Fürdőkultúra