Gumikerekes darázs

Manapság már éppen úgy megszoktuk útjainkon a robogókat, mint a nagy motorkerékpárokat és a jó autókat. A fürge kis darazsak térhódítása érthető, hiszen keveset fogyasztanak, és ez az egyre emelkedő benzinárak mellett igen vonzó, mint ahogyan az is hogy karbantartásuk nagyon egyszerű. Sebességük egyáltalán nem lebecsülendő, a jobbaké meghaladja a 100 km/órát is, ami az 50-120 cm3-es motoroktól igen szép teljesítmény. Ráadásul "őseik" is nevesek voltak, gondoljunk csak pl. a '60-as években nagyon sikeres olasz Vespa (darázs) mopedekre. A P 200-as modell rendkívül közkedvelt volt a maga idejében, és még ma is az, sőt makettként is sármos kis fickónak mondható. Láttán ugyan sokan elhúzzák a szájukat, de nincs igazuk.

Az IMAI darazsa éppen olyan szerény jószág, mint a Vespák voltak a maguk idejében. Kevés, 73 alkatrészből áll a kit, viszont igen baráti az ára, és még az igazán kezdő modellépítőknek sem gond az összeállítása. A "menők" pedig a könnyű feladat közben még tuningolási tudásukat is megcsillogtathatják a csöpp, 1:12-esnek mondott ám valójában 1:10-es léptékű robogó elkészítése során. Egyszóval minden "motorosnak" kellemes időtöltést ígér a kis Vespa megépítése, amelyhez az alábbiakban néhány tanáccsal is szolgálok.

Az egyszerű modellen természetesen minden kerék rugózás nélküli, ám ez hátul könnyen megváltoztatható. A motorblokk és a lengőkar egybeöntött darabján ugyanis megvan a tengelyfurat, és a csap helyét a hátsó burkolati vázelemeken a blokk felillesztése után könnyű kifúrni. A blokk két hátsó helyezőcsapja közül a jobb oldalit vágjuk le, a másik csap burkolaton levő helyezőfuratát pedig a nyereg felé haladva reszeljük íveltre 5-6 mm hosszan. A blokk és egyben a hátsókerék rugózását egy 0,5 mm-es acélhuzal teszi valóságossá. A rugóhuzalt a blokkdarab hátsó oldala felől fúrt lyukba ragasztva rögzítsük. A huzal végét ehhez hajlítsuk meg derékszögben. A feszítőrugót a külső oldalra kell kivezetni, ezért a lengőkart közvetlenül a blokk végénél fúrjuk át. A feszítőrugót előbb e lyukon dugjuk át, majd lehajlított végét pillanatragasztóval rögzítsük a hátsó furatba. Ezt még a kevésbé rutinos makettezők is megoldhatják, és ennek eredményeként működő rugózású lesz majd a robogójuk.

A hátsó burkolati elemeket csak ezt követően ragasszuk össze, és a külső összeeresztési helyeket finom csiszolással tüntessük el. Illesszük helyére a blokkalkatrészt, a feszítőrugó szárát a kerékdob belsejébe helyezve feszítsük elő, és nyomjuk helyére a 2´25 mm-es tengelycsapot. Ellenőrizzük az alkatrész rugózását, és ha akad, szüntessük meg az okát. A már jól rugózó hátsóhidat a tengelycsap kihúzása után emeljük ki a helyéről, és folytassuk a robogó összeállítását. Természetesen a menők valódi teleszkópot is készíthetnek, sőt a kormányzott kerék felfüggesztését is az eredetihez hasonlóan - a modell kormányrúdját és felfüggesztését alapul véve - fémhuzalból, lemezből kialakított lengőtaggal cserélhetik ki. A rugózást itt is kis teleszkóp biztosítja. Ez már fogós feladat, csak tapasztalt modellezők fogjanak hozzá. Az útmutatóul mellékelt rajzhoz ajánlatos lapunk régebbi (EM 98/12, 99/2) cikkeit is áttanulmányozni. Aki pedig tovább akarja tuningolni a kis Vespát, az a világítását, felvillantható féklámpáját is megoldhatja. Ehhez 1,5 V-os szubminiatür izzólámpák és mikrokapcsolók szükségesek, amelyeket a lámpafejbe és a padlólemezbe kell beragasztani. "Akkuként" a nyereg alá rejtett, távirányítókba való 1,5 V-os elem használható. A nyerget is érdemes bőrrel bevonni. Ez már csak hab a tortán, de nagyon is odaillő. Az ilyen átalakítások persze igencsak meghosszabbítják az építési időt, ám ez az igazi modellezés, és ilyesmivel igazából egy olyan olcsó, s nem túl bonyolult maketteken célszerű próbálkozni, mint pl. az Imai gyártmányú Vespák, Super Vespák amelyek egyszerűségük ellenére is illúziókeltően valóságosak, és még teret is adnak az ilyen machinációkhoz.