Geometrikus pasziánsz

Unaloműző játék, ami több mint időtöltés, mert elemeiből kis szerencsével és jó kombinációs késséggel nagyon érdekes kompozíciókat lehet kirakni. Kicsit hasonlít Vasarely formavariációs kirakó készleteihez, ám azoknál a mi verziónk elemkészlete szerényebb. Csupán 25 hatszögű lapkából és egy kirakó táblából áll, ezért nem nehéz elkészíteni sem. Ugyanis készen nem kapható, így a vele való játék még érdekesebb. S ha egy idő után nem találnánk elég változatosnak és bőségesnek a kompozíciók számát, akkor a bővítésre is több módunk van.

A kirakós játék alapját 64 mm-es körbe szerkeszthető hatszögű lapocskák alkotják. Felületük osztva színezett, egymás mellé illesztésüket egy süllyesztett mezőt tartalmazó tábla könnyíti meg, ami a kialakított kész kompozíciót öszszefogja, és megakadályozza a már kirakott „mű” szétcsúszását is (1). A tábla félbe hajtható, így a helyigénye nem jelentős, a hatszögű elemeket pedig kis fadobozban tárolhatjuk (2). A tábla és az elemek elkészítése pontos munkát igényel, mert csak akkor lesznek igazán csereszabatosak az elemek, és adnak jó optikai összhatást a koncepciózusan egymásmellé helyezett színes lapocskák.

Hogyan fogjunk a játék elkészítéséhez? Nos, először is szerezzünk be 2 mm vastag merev műanyag – sztirol, vagy PVC-lemezt. Lehetőleg sárga színűt válasszunk, mert akkor a festésnél egy színt megspórolhatunk, de a fehér is megfelel a céljainknak. A mérete 365x508 mm, és még 10 mm-es MDF anyagból leszabott két 360x254 mm-es táblára is szükségünk lesz (3). A sarkok pontosan derékszögűek legyenek. A vékony műanyag táblán húzzuk be a sarkokat összekötő átlókat, és az így kapott központból kiindulva szerkesszük fel a középső, majd az ehhez csatlakozó hatszögek kontúrját, valamint a tábla felezővonalait is. Hegyes ceruzával szerkesszünk, mert különben az eltérések összeadódnak, nem lesz pontos a kiosztás, és így a mezőket határoló kontúrok sem. A táblát először vágjuk ketté, majd acélvonalzót használva metsszük be a szélső hatszögek külső kontúrjait. Éles, hegyes szikét használjunk, és minden bemetszés merőleges legyen a táblák síkjára. A sarkoknál mindig húzzuk túl a kést 1-2 mm-nyire. A bemetszések pontosan a bejelölt vonalon legyenek, és minden bemetszés előtt mártsuk vízbe a penge hegyét. A késsel – több fogással – félig metsszük át a műanyagot. Ezt követően a középfelező mentén vágjuk ketté a műanyag táblát. Ha elég mélyen bemetszettük az anyagot, akkor az asztal éle mellé helyezett vonal mentén egy határozott mozdulattal kettétörhetjük. A továbbiakban kissé óvatosabban kell dolgoznunk, ugyanis a szélső hatszögek oldalai mentén szakaszról szakaszra haladva kell fokozatosan kitörnünk a táblák középső részét. Előbb a középfelezőre merőleges oldalak óvatos hajlítgatásával hasítsuk tovább a bemetszést addig, amíg az anyag ketté nem reped. A sarkoknál a kés hegyével metsszük teljesen át az anyagot, különben nem fog merőlegesen hasadni. 

Ha sikeresen kitörtük a „játékmező” süllyesztékét, akkor háromszögű tűreszelővel igazítsuk ki a sarkokat. A műanyag táblapárt egy-egy csepp pillanatragasztóval ideiglenesen rögzítsük a vastag táblákra, és két kis kazettapánt felszerelésével fogjuk öszsze a két táblát. A pántok szára sülylyesztett fészkekbe, tengelyük pedig a felső táblasík vonalába kerüljön. Következhet a szabályos hatszögű elemek kialakítása. Szabályosságuk és egybevágóságuk nagyon fontos, ezért nagyon figyelmesen és megfontoltan dolgozzunk. Mivel 25 teljesen azonos hatszögű lapkát kell készítenünk, több megoldás között választhatunk. Célszerű, ha 1-2 mm-es ráhagyással leszabott műanyag csíkokra 64 mm-es köröket karcolunk be hegyes körzővel, és minden darabot egymás mellé szerkesztünk fel. A hatszögek csúcsa azonban ne érjen össze (4), mert így leszabáskor kevesebb lesz majd a selejtes darab. Előbb a párhuzamos oldalakat metsszük be acélvonalzó mellet vezetett késsel, majd a csíkot csiszoljuk pontosan 56 mm szélesre. Merőleges vágások után tördeljük darabokra a csíkot, és a 120 fokos oldalakat már sablont (5) használva metsszük be, majd a felesleges anyagot ezt követően törjük le. Biztonsági tartalékként készítsünk egy pótcsíkot is, mert később ezt is felhasználhatjuk.

Ha már az összes hatszöget kialakítottuk, következhet az elemek „kalibrálása”, azaz pontos szögbecsiszolásuk. Ezt vastagabb kartonból összeragasztott alaksablonnal (6) gyakran ellenőrizve végezzük el. A hatszögeket fokozatosan oldalra forgatva csúsztassuk a sablonba, és fény felé fordítva vizsgáljuk meg, melyik oldalából kell keveset lecsiszolnunk. A műveletet üveglapra fektetett csiszolópapíron végezzük el. Ha egy elemet túlcsiszoltunk, akkor tegyük félre, és készítsünk helyette hibátlant. Ne feledjük, a pontosság nagyon fontos. A kész, egyforma hatszögek éleit finoman húzzuk le, és egymás után mindegyiket próbáljuk a pánttal összekapcsolt táblák süllyesztett részébe illeszteni. Akkor lehetünk megelégedettek, ha könnyen, de nem túl hézagosan illenek egymás mellé, még akkor is, ha össze-vissza forgatjuk mindegyiket. Ha vékony, de egyenletes réseket észlelünk közöttük, az nem baj, mert a festék ezeket majd némileg eltünteti. A festés legalább olyan „türelemjáték”, mint a hatszögű elemek kiszabása. A legtöbb hatszögön ugyanis több színű mezőre van szükségünk, amit színenként, ragszalaggal lehatárolva kell befestenünk. A színezéshez sárga, piros és zöld modellfestéket használjunk, amit majd finom szőrű lapos ecsettel terítsünk a zsírtalanított felületű részekre (7). Az alapkészlet elemeinek színkombinációit rajzunk (8) alapján fessük be, és nemcsak a felső lapjukra, hanem az éleikre is kenjünk festéket. Ha sárga alapanyagot használtunk, ez jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. Az első szín lehatárolásához használhatunk öntapadó tapétát is, a továbbiakban viszont előnyösebb, ha átlátszó ragszalaggal fedjük le a már lefestett részeket. Előbb a sárga mezőket fessük be, majd ezután következhet a piros és zöld részek befestése. A darabok felületét minden szín száradása után tisztítsunk meg a rátapadt ragasztótól és egyéb szennyeződéstől. A kifedőanyagot, ragszalagot a festék felkenése után azonnal óvatosan húzzuk le a darabokról, mert különben a megszáradt festék széle „kirágott” lesz. A modellfestékek általában 6 óra múlva már szárazak, de 12 óra kell a teljes kikeményedésükhöz. A második, harmadik színt mindig közvetlenül a már felkent széle mellé, és kissé egymást átfedve kenjük fel, de a kontúrjuk mindig az elemek csúcsát és a középpontjukat kössék össze. Amíg az utoljára felfestett részek száradnak, a táblák fedőlapjait – hátoldaluk felborzolása után – teljes felületükkel ragasszuk le (9), és a táblával együtt fessük selymes fényű világos drappra, szürkére, vagy krémszínűre, hogy a színes hatszögek alkotta kompozíciók jól érvényesüljenek a közepén. Most már csak azt kell megvárnunk, hogy a mázolás megszáradjon, és kezdődhet a szórakoztató kirakó játék. Befejezésül még annyit, hogy ha nehezíteni szeretnénk a játékot, akkor a hatszögeket félbe is vághatjuk, vagy az alapkészletet ilyen elemekkel utólag is kiegészíthetjük. Ezen túlmenően a játékmezőt is növelhetjük, ha rombusz alakú elemekkel tovább bővítjük a készletünket. Akkor viszont a felső, süllyesztett mezőt adó műanyag lemezt új, módosított darabokra kell cserélnünk. A jól sikerült geometriai pasziánszot akár a falra is akaszthatjuk, ha a táblát üvegfogó fémszegletekkel rögzített üveglappal fedjük le, és ha meguntuk, kreálhatunk helyette másik kompozíciót. Akik pedig a számítógépet jobban kezelik, mint a szikét és a reszelőt, a PhotoShop, AutoCad vagy a Corel bármelyik verziójával könnyen megszerkeszthetik a leírt játékmezőt és az elemek kontúrjainak behúzásával, a kontúrokkal elkülönített mezők kiszínezésével alkothatják meg a saját kompozícióikat.