Galambdúctól a székely kapukig

Hazánkban is egyre többen térnek vissza a népi építészeti megoldásokhoz. A nádfedeles házak, a régi korokból merített építészeti megoldások azzal, hogy az épületben lakókat évszázadokkal repítik vissza az időben, egyben nyugalmat és a természettel való szoros egységet sugározzák magukból. Kétségtelen, hogy egy galambdúc, vagy egy galambdúcos székely kapu egy városi környezetben tájidegemül hat, ám falvakban, tanyákon a galambtartásnak ez a módja, és a hozzá kapcsolódó építészeti megoldások kellemes összhatást adnak.

Lapunk korábbi számaiban már találkozhattak olvasóink a vert fal, a vályogtégla, a nád-, és szalmafedeles házak építésének, gondozásának módszereivel. Most a galambdúcok (toronydúc, ereszdúc, székely kapuba épített dúc) megoldásairól és előnyeiről szólunk.

A galamboknak számos dísz-, és gazdasági változata ismert, hiszen nagyon régen háziasított állatokról van szó. Többségük előnye, hogy extenzív tartásmód mellett is tartható: azaz a madarak a dúcból kijárva maguk szerzik meg a táplálékukat. A galambdúcok ezért ideálisak olyan nyaralóhelyeken is, ahol nem tudunk róluk folyamatosan gondoskodni. A változatos fajtájú galambok a növények mellett állati élettel is megtöltik a kertet, és abban nem tesznek kárt méretükből és életmódjukból adódóan. Amennyiben ilyen külterjes galambtartásra adjuk a fejünket, előbb azért érdeklődjünk a helyi önkormányzat építés osztályán, mivel település válogatja; hol szabad, és hol nem lehet galambdúcot létesíteni.

A dúctípusokról

A galambdúcok a szabad tartású, úgynevezett mezőző galambok költési helyei. Fő szempont ebből adódóan, hogy ne ázzon be, és olyan helyen legyen, ahová macskák és más ragadozók nem tudnak bejutni. A galambdúcok többfélék lehetnek. Hazánk tanyáin leginkább a magányosan álló toronydúcok voltak az elterjedtek, melyek előnye, hogy a madaraknak jó kilátást biztosított, így veszély közeledtével el tudtak menekülni. A pózna alját célszerű gumival, vagy bármilyen olyan anyaggal borítani, amin a macskák sem tudnak felmászni. Másik változat az eresz alatti dúcsor, itt a galambok költőrekeszei a ház eresze alatt futnak végig. Harmadik legimpozánsabb változat a székely kapu, melynek tetején galambdúc-sort alakítottak ki. A felállított dúcokba alapesetben maguktól is beleköltöznek galambok, de ha mégsem, akkor nekünk kell őket beleszoktatnunk. Ezt régen úgy végezték, hogy a tojáson felváltva kotló párt pár napra bezárták (tojásaikkal együtt) az új lakhelyükre, természetesen akkor takarmányról és vízről gondoskodni kellett. Pár nap múlva az elzárást meg lehet szüntetni, mivel a madarak nem hagyják magukra a tojásaikat, így ezután is visszajárnak majd oda.

A székely kapuk főbb elemei

A népi építészet remekei a galambdúcos, kötött székely kapuk. Ezek a falukép meghatározó elemei főként az erdélyi tájban. Általában tölgyfából készülnek, mert ez nagyon ellenálló alapanyag. Miután kaput faragtak a tölgyből, tovább acélosodik az idő előre haladtával. Ha a tetőborító zsindelyt 20-30 évenként cserélik, a kaput ráklábakra állítják, úgy akár 500 évet is kibírhat. A kapu - miután elkészült - önálló életre kel, alakul sorsa. Sajnos a régi kapukat többségében lebontják, mivel a javítás sokszor többe kerül, mint újat állítani.

A kapuk alapját a három kapuláb (zábé), és a földbe állított részük a csutakfa alkotja. A kapulábakat a kontyfa (szemöldökfa, kötőgerenda) köti össze - ezért nevezik kötött kapunak is a székely kaput. A hónajkötések (fesztámaszok) azok az elemek, amelyek a kapulábak és a kontyfa tartós összekapcsolását,

merevítését, ugyanakkor a kapunyílások félkörös, boltíves kiképzést biztosítják. A kapu tetején található a galambdúcos, zsindellyel fedett tetőzet kereszttel (kopjával) - ezért nevezik e székely kapukat galambdúcos kapunak is. A befelé nyíló nagykaput, a szénásszekér magasságához igazították, deszkáit, lécezetét hevederek és ereszkötések tartják össze. A nagykapu mellett helyet kapott kiskapu gyalogosok részére lett kialakítva. A kaputükör (címer) a kiskapu fölött helyezkedik el.

Székely kapu feliratok, a múltszázadokból

A székely kapuk egyik fontos eleme a rájuk vésett üzenet. A porta tulajdonosai igyekeztek ezeket rímekkel megfogalmazni, röviden, tömören úgy, hogy amellett hogy szellemesen hatnak, belegondolva komoly mondanivalót is hordoznak. A példák tára kimeríthetetlen, itt most csupán néhány gyöngyszemet sorolunk fel az eredeti írásmódot megtartva.

• A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség

• Szerető hív barát kapumon béjöhecz, álnok hizelgő barát elmehecz

• Szíves vendég látó e kapu gazdája, de a hízelgő álnokot végképpen kizárja

• Jó szüvü hív barát házamba bé jöhetz, álnok szüvü rossz barát kapum előtt elmehetz

• Kerítések háta tolvajok járása, becsületes ember ezt kaput használja

• Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod szeretet fogad

A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2009/március.