Radiátorok korróziója

Mi okozza az alumínium- és acéllemez radiátorok korrózióját? Bemutatjuk, hogyan károsíthatja a fűtési rendszert az oxigén, a vízutánpótlás és az eltérő fémek találkozása. A radiátoros fűtéseknél otthonainkban nagyrészt alumínium vagy acéllemez radiátorok dolgoznak. Azt mindenki (úgy) tudja, hogy az alumínium szinte korlátlan élettartalmú – köszönhetően speciális felületi korróziójának. Az acélról ezt már kevésbé mondhatjuk el, de a gyakorlatban az acéllemez radiátorokkal sincs gond. És ha kicsit mélyebbre nézünk, akkor bármelyikkel meggyűlhet a bajunk.

Mi okozza a radiátorok korrózióját?

A radiátor leggyakoribb tönkremeneteli formája a korrózió, illetve ennek eredménye, az átlyukadás. Az elektrokémiai korróziók oka a potenciálkülönbség, azaz hogy a különböző anyagok (pl. acél, réz, alumínium) más-más potenciállal rendelkeznek. Ahhoz, hogy a korrózió végbemenjen, több feltételnek kell egyszerre teljesülnie. Az első, hogy az eltérő potenciálú fémek egymással fémes összeköttetésben legyenek, a második, hogy a fémek között legyen egy vezetőképes folyadék (pl. csapvíz), mely az ionok áramlását végzi, az utolsó pedig az, hogy legyen oxigén. Ha ezek a feltételek mind együtt vannak, akkor a pozitívabb potenciálú fémről részecskék válnak le, és vándorolnak a negatívabb potenciálú fém felé. Emiatt a pozitívabb fém fokozatosan fogy, és egy idő után eléri azt a határt, ahol átlyukad.

Egy tökéletesen zárt fűtési rendszer esetében nem megy végbe jelentős elektrokémiai korrózió, ugyanis a vízben oldott oxigén mennyisége állandó, nem tud nőni, így a folyamat rövid úton „elhal” még akkor is, ha esetleg két nagyon különböző potenciálú fém (pl. réz és alumínium) érintkezik egymással. De ilyen rendszer a gyakorlatban nem létezik, már csak azért sem, mert minden évben kénytelenek vagyunk a rendszert utántölteni.

Az alumínium radiátorok korróziója

Az alumínium és ötvözetei levegőn igen gyorsan oxidálódnak, felületükön pedig jól tapadó, vékony alumíniumoxid-réteg keletkezik. Ez a természetes passzív réteg védi a fémet a további korróziótól. Az alumínium különféle agresszív közegekkel szembeni ellenállása attól függ, hogy az oxidréteg mennyire képes ellenállni az adott közeg hatásának, illetve sérülése vagy oldódása után újra tud-e képződni. Az alumínium egyenletes korróziója olyan közegekben következik be, amelyekben a felületi védőréteg oldódik, és a korrózió állandóan előrehalad. Ilyen típusú közegekben nincs lehetőség a felületi passzív réteg újraképződésére. Ez a jelenség következik be akkor is, ha a fűtési rendszert földelésnek használva (a rákötött elektromos tárgy meghibásodása esetén) feszültség folyik keresztül a radiátorokon.

Az alumínium a semleges és a gyengén savas folyadékoknak, számos vegyi anyagnak jól, vagy nagyon jól ellenáll. Az alumínium ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy felületén igen gyorsan tömör, jól tapadó, vegyileg jól ellenálló oxidhártya képződik. Csak az az alumíniumötvözet áll ellen jól a korróziónak, amely nem tartalmaz nehézfémet, minthogy azok az alumíniumnál nemesebbek. Ha az alumínium és réz alkotórész egymással érintkezik, akkor elektrolit jelenlétében az alumínium saját magát feloldó anódot képez, márpedig a réz tartós katód. Az alumínium oldását a két fém között fennálló feszültségkülönbség (potenciál) okozza. Ha hibás a szerelés, akkor minden alumínium radiátornak ez a sorsa.

Az acéllemez radiátorok korróziója

Az acéllemez radiátorok „első számú közellensége” a fűtővízben lévő oldott oxigén. Ennek leggyakoribb oka a belső korrózióból eredő tömítetlenség (radiátor lyukadás), és minden esetben tetten érhető a fűtővíz megengedettnél magasabb (0,1 mg/liter) oldott oxigén tartalma.

De vajon hogyan kerül, kerülhet oxigén (levegő) a fűtési rendszerekbe? Az úgynevezett nyitott és „nyomott” régebbi rendszerek esetében – ha nem elegendően magas a „hurokmagasság” a tágulási tartálynál – akkor folyamatosan áramlik a fűtővíz a tágulási tartályon keresztül, ami a vonatkozó előírások szerint nem megengedett. Ilyen esetben a tágulási tartály vízfelületén bejutó oxigén bekerül a teljes fűtési rendszerbe és ott belső korróziót okoz. Egy korábban rendeltetésszerűen működő fűtési rendszerben egy „egyszerű” szivattyúcsere is okozhat problémát.

A rendszeres vízpótlás is korróziót okozhat. A havonta utántöltött víz mennyisége nem haladhatja meg a fűtési rendszer víztérfogatának 2%-át. Régi fűtési rendszereket gyakran kell utántölteni és sokszor le is kell üríteni a rendszert. Ezek szintén belső korróziót okozhatnak. Az automata légtelenítőkön keresztül, ha a légtelenítési pontnál a rendszernyomás alacsonyabb a légköri nyomásnál (elsősorban a keringtető szivattyú szívó oldalán), szintén oxigén kerülhet a rendszerbe. Nem oxigéndiffúzió-mentes csövekkel kialakított padlófűtési rendszerek alkalmazásakor, illetve ha ilyen csövekkel szerelt rendszerbe utólag építenek be acéllemez radiátort, belső korrózióra kell számítani. Ilyen eset is sokszor előfordul.

A cikk az Ezermester nyomtatott lapszámában érhető el: 2025/TÉL.