Szobafenyő

A nálunk szobafenyő néven ismert, tudományos nevén Araucaria excelsa, ami a díszfenyő elnevezésén kívül, még norfolki-fenyő névvel is illethető, már csak azért is, mert az Ausztráliához tartozó Norfolk-szigetekről származik. Párás klímájú hazájában akkora, mint nálunk a hagyományos karácsonyi fenyőfánkat adó lucfenyő. Az ágai közel vízszintesen és szabályos örvökben helyezkednek el egymás felett. A sűrű ágacskákat dúsan fedik az élénk zöld színű és puha végű tűlevelek. Igazán szép, elegáns szobanövény. Nyáron jól érzi magát az erkélyen, a loggián vagy a kertben is. Déli fekvésű helyen azonban árnyékolni kell. Elégséges, ha másmilyen, magasabb növény, pl. a termetes leánder vagy citromcserje mögé kerül ennek érdekében. Kerti kihelyezésére is félárnyékos helyet kell számára keresni. Bent, száraz levegőjű és meleg helyen jobbára csak sínylődik, mert a páradús és mérsékelten meleg körülményeket igényli, származásának megfelelően. Ezért hűvösebb lakás viszonylag páradúsabb és így kevesebb párologtatást igénylő levegőjében biztosabban megtartható, mint meleg szobában. Télen mindössze 8-10 °C hőmérsékletű és világos hely lehet számára a legkedvezőbb. Kezelése során tanácsos a lombozatát vízzel permetezni, amivel valamelyest pótolható a párologtatással elveszített víz. Ezzel több érhető el, mint a szükségesnél bőségesebb öntözéssel, ami a gyökérzet pusztulását is okozhatja. Míg nyáron rendszeresen úgy kell öntözni, hogy a talaj ne száradjon ki, télen csak mérsékelt öntözést kíván, vízpermetezése viszont ilyenkor is indokolt lehet, amivel a kártevők elszaporodása is meggátolható. Szem előtt kell tartani, hogy a kiszáradást éppúgy megsínyli, mint a túlöntözést. Átültetni elegendő 2-3 évenként, a tavaszi ültetési idényben. Ehhez olyan virágföld, illetve földkeverék felel meg, ami laza és enyhén savanyú kémhatású, vagy ennek elérése érdekében legalább kevés, mészmentes, rostos - hansági - tőzeggel is kevert. Jó minőségű komposztföld, lombföld, szálas savanyú tőzeg, kevés érett trágyaföld és némi folyami homok keverékéből is készülhet számára alkalmas ültetőföld. Az átültetésre különben eléggé érzékeny, a gyökérzetéről a földnek ekkor sem szabad jelentős arányban leesnie. Attól kezdve, hogy már a 24 cm felső átmérőjű cserepet is kinőtte, az ilyenkor különösen kockázatos átültetése helyett alkalmanként, elegendő a felszíni talajcsere, illetve a lehántott felső földréteg helyébe új, friss, tápdús földkeverék, esetleg földszerűvé érett trágya elterítése. Majd az öntözővíz mossa le a gyökerekhez a tápanyagokat. Táplálni is lehet, májustól augusztusig, kéthetente, legfeljebb közepes töménységű, de inkább csak két ezrelékes tápoldattal. Lombtrágyázása viszont otthoni körülmények között nem javasolt. Télen a túl meleg miatt hajtásai lekonyulnak és a tűlevelek is lehullhatnak. A túl meszes - kemény - öntözővíz is ártalmára lehet, azonkívül, hogy ez az öntözés miatt a lombozatára kerülve csúnya, szürkés lombszínt idéz elő. Mérete, lassú növekedése ellenére, tízévesen olykor a közel kétméteres magasságot és az 1,2 m-es szélességet is elérheti. Általában négy-öt évesen a legkedvezőbb méretű és formájú. Társítása - sajátos alkata miatt - nehéz. Leginkább a különböző korú példányai együtt tartva lehet igazán mutatós és egyfajta japános hangulatot árasztó színfolt a környezetében.