PET falók

A kutatók korábban is fordultak már a természet felé, hogy megoldást találjanak az ember által felhalmozott műanyag felszámolására. Eddig leginkább a műanyagevő baktériumok és gombák jelentették a reményt.

Az Ideonella sakaiensis pl. képes lebontja a PET-et, és az eredményül kapott elemeiből táplálkozik. A tudósok nem véletlenül botlottak bele a hasznos élőlényekbe, módszeresen kerestek valami hasonlót. Sorban túrták fel a szelektív hulladék telepeket, hogy mintákat gyűjtsenek a műanyagra rakódott mikroorganizmusokból. Ezek között akadtak rá az új baktériumra. Az Ideonella sakaiensis 30 Celsius-fokon hat hét alatt teljesen lebontotta az egyszerű PET-réteget, amellyel megkínálták. Két enzimet azonosítottak, amelyek részt vesznek a lebontásban: az első egy köztes anyaggá alakítja a műanyagot, amit pedig már a második képes a PET alapelemeire visszabontani.

De úgy tűnik, a hernyók sokkal gyorsabban rágják át magukat a problémán, mint a baktériumok. A Cambridge-i Egyetem kutatói ugyanis rájöttek, hogy a nagy viaszmoly méhkaptárakban élősködő, alapvetően viasszal táplálkozó lárvája a műanyagot is képes lebontani. A hernyó kevesebb, mint egy óra alatt látható lyukakat rág a PET palackba. A méhviaszhoz hasonlóan bontja le a polietilén-molekulák közötti kémiai kötéseket, mert a két anyag szerkezete hasonló. A jelek szerint maga a hernyó és a benne élő mikrobák egyaránt szerepet játszhatnak a lebontásban. Ha pontosan meg tudják határozni a kémiai folyamatot, vagyis sikerül megtalálni a lebontásért felelős enzimet is, az arra épített eljárás segíthet megoldani a világot elárasztó műanyaghulladék problémáját.

A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2017/szeptember.