Gáz főzőlapok

Akinek otthonában van gázvezeték, valószínűleg ezt az energia fajtát szeretné a főzéshez használni. A sütőkkel egybe épített gáztűzhelyeken kívül külön beépíthető gáz főzőlapokat is lehet választani a konyha berendezésekor, vagy felújításakor. A gáz energia biztosította előnyöket a főzőlapoknál lehet leginkább kihasználni, és a beépíthető sütő akár elektromos is lehet, amelyet köztudottan precízebben lehet kezelni, mint a gázüzeműeket. Az innovatív fejlesztéseknek köszönhetően az elektromos főzőlapokhoz hasonlóan a "gázosok" is magasfokú biztonsági- és kényelmi funkciókkal rendelkeznek. Előnyük, hogy nagyon gyors a reakcióidejük, és a nyílt láng ellenére is biztonságos a használatuk. Igaz, hogy csak földgáz vezetékre csatlakoztathatók, de egyes típusok - fúvóka cserével - palackos PB gáz üzemre is átállíthatók.

Beépíthetőségük szerint a gázfőzőlapok is két típusba, az önállóan- és a beépített sütő fölé telepíthetőkre oszthatók. Az előzők sajátossága, hogy a kezelőgombok az alaplapon találhatók, míg a sütő fölé építhetők kezelőszervei a sütőn-, vagy külön panelen a sütőével együtt kerülnek elhelyezésre. A gáz főzőlapok beépítését bizonyos fokig korlátozza a csővezeték kiállásának a helye. Ettől flexibilis bekötőcsövet használva is csak 1-1 méternyire lehet eltávolodni. Ha a gázfőzőlap ennél távolabbra kerül, a csőkiállás helyét fixen kiépített gázcsővel kell a főzőlaphoz vezetni. Ez vonatkozik a sütő fölé építhető változatokra is, mert a flexibilis csövet tilos a készülék mögött elvezetni.

A főzőhelyek kialakításában is jelentős eltérések vannak a főzőlapok között. Az égőfejek koncentrikusan elhelyezett nyílásai szerint általában egy lángkoronásak, amelyek leadott energiáját a lángok nagyságának, azaz a kiáramló gáz mennyiségének a csökkentésével, illetve fokozásával lehet viszonylag szűk határokon belül szabályozni. Ezt különféle átmérőjű égőfejek beépítésével igyekeznek a gyártók ideálisabbá tenni. Ezért főzéskor mindig az edény méretéhez megfelelő nagyságú égőfejet kell választani. Mivel a lángoknak a csúcsa a legmelegebb, ezért a korszerű főzőlapok gázégőinek hatékonyságát a két-három lángkoronás égőfejek teszik optimálisabbá. Ezek egyenletesebb hőelosztást biztosítanak az edények alján, a lángkoronákat pedig együtt, de esetenként külön-külön is lehet szabályozni. (Ez csak az igényes gyártmányoknál lehetséges.) Mivel a főzőedények többségükben kör alakúak, az égőfejek is ezt követik. Egyes gyártmányokon azonban alkalmaznak olyan égőfej kombinációt is, amely a hosszúkás edények használatát is lehetővé teszi. Ezt szorosabban egymás mellé helyezett égőfejekkel, vagy a korszerűbb típusokon a lángkorona oldalra nyújtásával teszik lehetővé. Az égőfejek névleges teljesítménye a méretük szerint különböző. A 40 mm-es kicsiké 1 kW-nál kisebb, a normál 50 mm-esek maximum 2,1kW, a közepes 60 mm-esek 2-3,1 kW, és a nagy, 80 mm-eseké 3.2 kW-nál nagyobb. Megjegyezzük, hogy léteznek már olyan üvegkerámia lapos típusok is, amelyeknél a gázláng nem a kerámia lap felett, hanem azt alulról hevítve adja le a főzéshez szükséges hőmennyiséget. E megoldásnak az előnye, hogy a főzőlap felülete teljesen sík, nincsenek edénytartórácsok, és egyenletesebb a főzőfelület hőeloszlása is. A gázfőzőlapok biztonságos működését a hőérzékelős égésbiztosító garantálja. E szerkezeti egységben a főzőláng melegítésekor thermóáram keletkezik, amely szeleppel teszi lehetővé a gáz áramlását. Amint a láng elalszik, azonnal lezárja a gázt. A láng meggyújtásához már felesleges a gyufa, a láng begyújtása szikra-, vagy piezzó gyújtással lehetséges. A szikragyújtáshoz hálózati feszültség szükséges, míg piezzó gyújtásnál a szikrát a gyújtó- és az égőfej közötti feszültség hozza létre. Az új főzőlapoknál már ez ún. egykezes művelet, azaz a kezelőgomb elforgatásával egyidejűleg automatikusan a kiáramló gázt is meggyújtja.

A gázfőzőlapok kialakítása gyártótól függetlenül hasonló felépítésű, ám formailag igen változatosak. Általánosnak mondhatók a négy főzőhelyes, szimmetrikus elrendezésű főzőlapok, de az öt főzőlapos változatok sem ritkák. A középső ilyen esetekben többnyire Vok-, vagy nagy méretű főzőhely, amelyre a nagy edényeket lehet helyezni. Néhány gyártónál sarokba helyezhető, V-alakban elhelyezett gázégős főzőlapok is színesítik a kínálatot. A főzőhelyeket többnyire két közepes és egy-egy nagy és kis méretű égőfej kombinációja alkotja. Az alaplapok nagy kopásállóságú zománcbevonattal ellátottak, illetve rozsdamentes acélból készültek. Az igényes kivitelű típusoknál viszont a gázégők alatt fényes és sík üvegkerámialap van, ami néhány különleges típusnál a gázláng fölé került. Az égőfejeket többnyire öntöttvasból készült edénytaró rácsok fogják közre, amelyeknek tisztíthatóságát nagy kopásállóságú zománc bevonat könnyíti meg. Az égőfejek fedőlapja sajtolt acéllemez, vagy öntvény, amelynek a könnyebb tisztántartás érdekében ugyancsak zománcozott a felülete. Az égőfejek elegánsan csillogó lángelosztó burkolatai ötvözött és nemegyszer katalitikus (leégető) bevonattal ellátott alumínium öntvények, amelyek azonban idővel elszíneződhetnek. A ráégett szennyeződések eltávolítását ez a bevonat jelentősen megkönnyíti. Az ún. dominólapok között - amelyek különálló kis főzőegységek - természetesen vannak gáz üzeműek is és a funkciójuk is változó. Alkalmazásukkal a gáz és az elektromos dominó főzőlapokból különféle főzőhely variációkat lehet kialakítani. A gázfőzőlap mellé pl. üvegkerámia-lapos elektromos grillezőt, vagy barbecue sütőt is beépíthetünk a konyhapultba. Az elektromos és a gázfőzőlapok energiafogyasztási költségei között ugyan kevés a különbség, ám még ma is sokan választják a gázt, mert ezt szokták meg és egyszerűbbnek tartják a kezelését. Aki azonban gázzal főz, ne feledje, hogy a főzőlángok az égéshez a helyiség oxigénjét fogyasztják! Ezt pedig pótolni kell folyamatos, vagy időszakos szellőztetéssel. A keletkező égésterméket pedig - többségében nitrogéndioxid - a műveletek közben keletkező ételszagokkal együtt lehetőleg a szabadba vezetett légelszívóval célszerű eltávolítani a helyiségből. Különösen fontos ez a kis légterű-, vagy amerikai konyhákban, ahol ráadásul tökéletesen záródik az ajtó, ablak. Ezek ugyanis - beépített légszellőző készülék híján - gátolják a szükséges légcserét. A gázfőzőlapok fölé ezért különösen ajánlott páraelszívót szerelni. Ezzel az égéstermékektől és az esetleg leégett étel jellegzetes szagától is azonnal megszabadulhatunk. A friss levegő utánpótlását azonban ilyen esetekben is rövid, de intenzív szellőztetéssel biztosítani kell.

Tippek a főzőlapok tisztításához

A gázfőzőlapokra a használatuk során óhatatlanul ételszennyeződések kerülnek. Ezek eltávolítása alapvetően fontos, mert vagy rászáradnak, vagy rosszabb esetben rá is égnek a gázégőkre, fedőlapjukra, az edénytartókra és még az alaplapra is. A zománcozott részekről melegvízzel és mosogatószerrel könnyű eltávolítani a friss ételmaradékokat. A makacsabb szennyeződésekhez használjunk karcmentes súrolószert (pl. Cillit, Cif), vagy kis felmelegítés után rászórt sütőporral ledörzsölhetők. Ha foltosodást észlelünk a zománcozott felületeken, azt sóval megszórva nedvesen keféljük, vagy töröljük le. Az inox, azaz rozsdamentes acélról csak e célra alkalmas tisztítószerrel, áztatás után távolítsuk el a szennyeződést. Ezt a szert használjuk az égőfejek fényezett burkolataihoz is, de a nyílásokat, a szikragyújtót és az égésbiztosítót is alaposan takarítsuk le, különben ezek nem fognak rendeltetésszerűen működni. A dörzsi használata tilos, mert mikro karcokat okoz a zománc és az acél felületeken is. Helyette puha textíliát és karcmentes súrolószert használjunk. A katalitikus bevonattal ellátott égőfej felületeit se mulasszuk el megtisztítani mosogatószerrel, ám a foltosodásukat már semmiféle tisztítószerrel nem tudjuk eltüntetni. Sajnos, az ilyen bevonatnak ez a sajátossága. A vastagabb szennyeződések viszont leégnek róluk, csak a hamujukat kell letörölni a felületükről. A letisztított felületeket mindig töröljük át tiszta és száraz textíliával, mert a tisztítószer maradványait csak így lehet eltüntetni, és a felületek csak így lesznek újra csillogóak.