Fúrósablon köldökcsapozáshoz

A különféle faszerkezeti kötések közül még ma is sok barkácsoló a köldökcsapozást alkalmazza legtöbbször. Különösen kisebb-nagyobb bútordaraboknál nagyon előnyös ez a módszer, mert a kötőelemként használt csapok kellő szilárdságot biztosítanak a többnyire él-lap kötésben összeragasztott elemek között, a csapok pedig láthatatlanok maradnak.

A kötésekhez szükséges csapfészkek kialakítása azonban csak látszólag egyszerű. Adott mélységű és egymásra merőleges, egymás tengelyvonalában levő vakfuratok szükségesek hozzá. Nos, ez utóbbi két feltétel teljesítése szokott a leginkább gondokat okozni. A lyukak bejelölésével még nincs gond, a kifúrásuk alkalmával viszont eltérhetünk a merőlegestől, és a lyukak sem mindig esnek egy vonalba. A pontos csapfészek kialakításához ezért célszerű olyan segédeszközt készítenünk, amely pontossá teszi a fészkek kifúrását. Mivel ritkán kapható készen, most két ilyen sablon elkészítéséhez adunk tanácsokat. Nagyon egyszerűen kialakítható az első helyezősablon (A), csupán egy 85 mm hosszú, 30x30 mm-es szögacél, és egy azonos hosszúságú, 5x8-10 mm-es laposvas szükséges hozzá. Hátránya, hogy ez magát a fúrót csak helyezi, de nem vezeti meg. A csapfészkek így pontosan egymás felett lesznek ugyan, de ügyességünktől függ, hogy mennyire lesznek egytengelyűek. Ha bízunk a jó szemünkben és szakmai rutinunkban, akkor ez is megfelel a céljainknak. A szögvasat szabjuk le, merőleges oldallapjait pedig csiszoljuk simára. Mivel munkáinkhoz általában 19 mm vastag anyagokat, de különféle vastagságú, 6, 8, és 10 mm-es köldökcsapokat használunk a kötésekhez, a szükséges furatok sarokéltől számított magasságát is ennek megfelelően jelöljük fel mindkét oldallapra. Pontosabban az egyikre kénytelenek vagyunk pontosan 9,5 illetve 10,5 mm magasságba feljelölni a lyukak helyező vonalát, mert ezekkel az anyagok élébe fúrandó csapfészkek helyét határozzuk meg. A lyukak így nagyon közel kerülnek a szomszédos szár alkotta belső sarokhoz. A másik szárnál ettől kissé eltérhetünk, a lyukak középvonala itt a külső éltől 11,5 illetve 12,5 mm legyen. A lyukak középpontját egymástól 20 mm-re, az oldalélektől pedig 11 mm-re jelöljük fel talpas derékszög és pontozó segítségével. A szükséges lyukakat állványos fúrógéppel fúrjuk ki, a szögvasat pedig csiszolt lapjával felfelé fogjuk gépsatuba.

A lyukhelyező sablon aljára még célszerű egy ütközővasat is felerősítenünk, hogy könnyebb legyen a használata. Ezt lehetőleg 5x8-10 mm-es laposvasból szabjuk le, majd két M3-as csavarral fogassuk a fúrósablon aljára. A kész sablont próbaként szorítsuk fel egy faforgácslapra, egy csavaros szorítóval, és jelöljük fel néhány csap helyét. Fektessünk mögéje egy másik hulladék darabot, és fúrjuk ki a kellő mélységű csapfuratokat. Ha megfelelő méretű köldökcsapot ütünk a lyukakba, akkor - feltételezve, hogy pontosan fúrtuk ki a sablon lyukait - az összeillesztett alkatrészeknek is pontosan egy síkba kell kerülniük. A sablon használatakor természetesen mindig meg kell jegyeznünk, hogy 8-as, vagy 10-es lyukat, ill. 19, vagy 21 mm vastag anyagot használunk e. A helyezősablont válaszlapok beillesztéséhez is használhatjuk, ám e művelethez szereljük le róla az ütközővasat.

A másik csaplyukfúró-sablon gyakorlatlanabbaknak való, mert ez már a fúrót is megvezeti, és a kifúrt csapfészkek ezzel már biztosan merőlegesek lesznek. Az elkészítése viszont elég fogós feladat, mivel egy 60x60x85 mm-es, jobb esetben két 25x60 mm-es alumínium tömböt kell nagyon pontosan megmunkálni. Ehhez feltétlenül marós munka szükséges, különben nem lesz kellően pontos maga a sablon. Az eredeti mintadarab betéthüvelyes, a cserélhető betétek furatai azonban 8 és 10 mm-es csapfészkek kialakítását is lehetővé teszik (1). A gépi megmunkálás költségei némileg csökkenthetők, ha 25x60 mm-es alumínium idomrudakból állítjuk össze a csapozó sablont, mert így csak a tömbök két lapját és egy-egy élét kell merőlegesre maratnunk, a többi feladatot magunk is elvégezhetjük. A betétcsöveket is mellőzhetjük, ha kétféle méretű lyukkal is ellátjuk a sablont (B), és munka közben nem tartjuk ferdén magát a fúrógépet. Mi ez utóbbi elkészítéséhez adunk rövid leírást. Miután a lehetőleg ötvözött alumínium tömbök oldalát és egy-egy rövidebb lapját simára és merőlegesre marattuk, ezen felületeiket kell majd nekünk egymásra erősítenünk. Először is a tömböket összefogó csavarok számára fúrjunk mély süllyesztékű lyukakat, illetve a másik darabba M4-es meneteket. Ezt követően a 8, és ha szükségesnek véljük, a 10 mm-es csapfuratok helyét jelöljük fel a tömbökre. Ha csak egyféle méretű lyukakkal kívánjuk sablonunkat elkészíteni, akkor e lyukak a hosszanti középfelezőre kerüljenek.

Csavarozzuk össze a két darabot, majd fémderékszög segítségével pontosan karcoljuk fel a mart oldalaira a lyuksor(ok) hosszanti középvonalát, amelyek a szélektől 30, ill. 20-20 mm-re legyenek. Következhet a lyukközepek pontos kijelölése. Kiindulási alapunk a mart felületű oldallapok alkotta sarok legyen. A saroktól kiindulva mérjünk fel a rövidebb darabra 9,5 mm-t, míg a mellette lévő felületre ugyancsak 9,5, majd 28,5 mm-t. A lyukak kifúrását állványos fúrógéppel végezzük el, és az egyik lyuksor 8, a másik pedig 10 mm átmérőjű legyen. A pontosság érdekében az előfúrt lyukakat bővítsük a kívánt méretűre, és a munkadarabokat gépsatuba szorítva fúrjuk ki. (Eredetileg lágyacélból esztergált szűkítő hüvelyek oldották meg a csapfészkek méretváltoztatását, ez azonban kissé költséges megoldásnak bizonyult.) A sablon szárait rögzítő, lehetőleg belső kulcsnyílású, csavarokat lazítsuk fel, cseppentsünk közéjük kevés pillanatragasztót, majd újból húzzuk szorosra. Következhet a csavaros szorítógyám és fészkének a kialakítása. Anyaga 8x40 mm-es laposvas, amelybe előbb fűrésszel, majd reszelővel munkáljunk 20x25 mm-es nyílást. A darab átellenes végét kerekítsük le, és fúrjunk bele M8-as menetet. A csavaros szorító M8-as menetes rúdból leszabott, 60-80 mm hosszú darab, amelyet műgyanta ragasztóval rögzítsünk egy szerszámnyélbe. A szorítógyám számára azonban a sablon alsó részébe is fészket kell készítenünk. Az oldalélek felől, 16 mm-re, fúrjunk egy-egy 8 mm-es lyukat, majd befűrészelve nagyoljuk elő a két nyílást, amelyeket reszelve alakítsunk pontos méretre. A szorítógyám szárainak szorosan kell illeszkedni a kimunkált fészekbe. Most már csak a szorító csavarorsójára kell egy fa, vagy műanyaghüvelyt húznunk, és máris kipróbálhatjuk a csapozó sablonunkat. Él-lap kötésnél a két alkatrészt fektessük egymásra, és csavaros szorítókkal fogassuk is össze. A fúrósablont a szorítógyámmal rögzítsük a megadott csaphelyekre, majd az alsó lap élébe, a másiknak pedig a lapjába fúrjunk csapfészkeket (2). A gépet könnyű egyenesbe tartani, mert a sablon lyukai jól megvezetik a fúrót. Ha a furatok mélysége megfelelő, a darabok tökéletesen merőlegesek és egysíkúak lesznek (3). Válaszfalak beépítéséhez előbb jelöljük be a csapok középvonalát, mögé pedig 53,5 mm-re a válaszlapot, lefektetve, csavaros szorítókkal összefogva. A sablon segítségével most is gyorsan kifúrhatjuk a csapfészkeket (4), legfeljebb az élbe fúrtakhoz kell hosszú szárú csigafúrót használnunk. A csapozás most is tökéletesen merőleges (5), a csapfészkek pedig pontosan egytengelyűek lesznek (6). E két fúrósablon leírásával remélhetően megkönnyítettük azon olvasóink munkáját, akik eddig ódzkodtak a köldökcsapos kötésektől, amelyek viszont alapvetően szükségesek a bútoralkatrészek korrekt összeerősítéséhez.