Vakolatok
- 2016. júl. 21.
- 2 perc olvasás
Az épület végső megjelenésének meghatározója a vakolat. Esztétikus és építészetileg igényes felületek viszont csak úgy alakíthatók ki, ha feladatra tervezett és megfelelő anyagot alkalmazunk. Kiválasztásukkor érdemes néhány alapvető tulajdonságot szem előtt tartani. A SAKRET kínálatában a legkülönfélébb feladatokra megtalálja a megfelelő anyagot az érdeklődő.
Belső felületeink és homlokzataink arca
A vakolási feladatoknál az embernek az a csalóka érzése lehet, hogy könnyű kivitelezni, és nem igényel különösebb szakértelmet. Az igazság viszont az, hogy sok későbbi kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat, amennyiben gondosan előkészítjük a teljes munkafolyamatot, legyen szó az anyagválasztásról vagy az alapfelület előkészítéséről.
Vakolatok tekintetében széles termékpalettáról választhatunk. A nagy választéknak alapvetően az a célja, hogy a megfelelő felületre és feladatra a megfelelő vakolóhabarcs kerüljön. A legfontosabb típusok röviden:
Kézi/gépi vakolatok, melyek a feldolgozás módjában különböznek. Elmondható, hogy ami géppel feldolgozható az általában (nem mindig) kézzel is használható, de javasolt kézi feldolgozás esetén direkt erre a feladatra kifejlesztett vakolóhabarcsot használni
Normál/könnyített vakolatok, a normál vakolatból egy rétegben kb. 1-1,5 cm vastagság hordható fel (anyagszükségletük 14-16 kg/m2/cm), könnyített vakolatoknál ez kb. 2 cm (anyagszükségletük 10-11 kg/m2/cm). A könnyített vakolatok anyagszükséglete m2-enként kevesebb, és felületileg változó vastagságot is jobban tolerálják. Páraáteresztő képességük általában jobb, de áruk általában magasabb, mint a normál vakolatoké.
Cementes/gipszes vakolatok, a cementes vakolatokat az emberiség viszonylag régóta ismeri, és széles körben alkalmazza. Időjárással szembeni ellenállása jó, és széles spektrumon gyártható. A gipszes vakolatok páraáteresztése és belső lakásklímára gyakorolt hatása kiemelkedő, de vizes helyiségekben, illetve kültérben nem alkalmazhatóak, mert víz hatására visszalágyulnak.
Általánosan elmondható, hogy a felület legyen tiszta, portól, olajtól, zsírtól, só kiválástól és a tapadást, rögzítést gátló egyéb szennyeződésektől mentes. Figyeljünk a feldolgozáskori időjárási viszonyokra, és ennek megfelelően készítsük elő a felületet és védjük meg a környezeti hatásoktól, ha szükséges.
Habarcs bekeverése (a zsákon szereplő vízmennyiséggel)
– Egyszerre annyit keverjünk be, amennyit el is tudunk használni. Használjunk könnyen osztható mennyiségeket (egész, fél, negyed zsák). – 3 perc pihentetés után keverjük át újra az anyagot. – Hordjunk fel a falfelületre 1-2 cm vastag habarcsréteget (ügyeljünk rá, hogy amennyiben az alapfelület megköveteli, alapozzunk – a műszaki adatlapokban található információk alapján). – Durván dolgozzuk el a felületen, ügyeljünk a síktartásra, ha szükséges használjunk vezető síneket, tömörítsük be. – Ha a felület kezd meghúzni (néhány óra) simítsuk be a felületet, ügyelve arra, hogy a felületet ne „simogassuk” túl sokat, mert a cementpép felúszik a felületre. – Amennyiben nem egyszerű, vakolt (festett) felületet szeretnénk, hanem esetleg burkolni fogunk rá, akkor javasolt az előző lépést kihagyni, hogy a minél nagyobb tapadási felülete legyen a csemperagasztónak.
Szükséges eszközök: keverőedény, keverőszár, kőműveskanál, serpenyő, vezető sínek, szintező, függő, műanyag- és szivacsos simító, vakolatgyalu.
www.sakret.hu sakret@sakret.hu tanacsadas@sakret.hu



























