Téli araszoló kártevők

A téli araszolók a termőfák károsítói lehetnek. Akkor kelnek igazán életre, amikor a fák teljes levélállományukat lehullajtják. Hernyóik csak öt pár lábbal rendelkeznek, három pár hasi lábuk hiánya miatt másznak a nevüknek megfelelően, igen jellegzetes módon „araszolva”. Hazánkban két fajtájuk terjedt el.

A kis téli araszoló hímjeinek négy, jól fejlett pikkelyes szárnya van, amelyek biztosítják repülőképességét. Elülső szárnyuk sárgásbarna-szürkésbarna, sötétebb, hullámos. A hátsók pedig világosabbak és rajzolat nélküliek. A náluk testesebb 5-8 mm hosszú nőstényeknek szárnyaik csökevényesek, ezért képtelenek repülni. Lábaik viszont jól fejlettek és ez segíti őket a kapaszkodásban. A hernyóik a károsítók, melyek kifejletten 1,5-2 cm hosszúak. A talajban nyugvó bábból a hímek egyszerre nagy tömegben kelnek szárnyra, és kavargó hópelyhek látszatát keltik. A nőstények viszont a gyümölcsfa törzsére másznak fel, és a kéregrepedésekben megkapaszkodva várják, hogy a hímek rájuk találjanak. A fatörzsre, ágakra, rügyek mellé rakják le több száz tojásukat, az áttelelő tojásokból a következő évben kelnek ki a téli araszoló hernyók. A nagy téli araszoló tömegesen léphet fel gyümölcsfákon is. A 3-4,5 cm hosszú hímek elülső szárnyai nyúlánk, háromszög formájúak, a hátsók pedig tojásdad alakúak. Alapszínük sárga. A 8-12 mm hosszú nőstényeiknek szárnycsonkjaik sincsenek. Testük széles tojásdad alakú, lábaik hosszúak és erőteljesek. Lárváik sárgás alapon, barnán mintázottak. Kifejlődve 3-4 cm hosszúak.

Életmódjuk annyiban tér el rokonaiktól, hogy a talajban, 12-15 cm mélyen kialakított bábkamrában bábozódnak be, és ősz után jönnek elő, illetve rajzanak ki lepke alakban. A hím lepke október végétől, december végéig a késő esti időszakban keresi fel a fatörzsekben rájuk váró szárnytalan nőstényeket. Egy évben akár 700-800 db tojás lerakására is képesek. Belőlük kelnek ki rügypattanás előtt a nagy téli araszoló hernyók. A tojásukat elhagyó hernyók a szövedékszálakon leereszkednek az ágakról. Szeles időben a szél elszakítja a szálakat, és a hernyók a szél szárnyán, a szálukon vitorlázva útra kelnek, így akár nagy távolságokra is eljuthatnak. A tojásokból kikelt hernyók még rügyfakadás előtt berágják magukat az alig duzzadó rügyekbe, és ezek belsejét kiodvasítja. Fakadás után a zsenge leveleket rágják meg, majd virágzáskor a sziromleveleket károsítják. Károkozásuk rendszerint éjszaka zajlik, nappal többnyire nyugalomban vannak. A védekezni úgy lehet ellenük, hogy a repülni képtelen nőstényeket hernyóenyves övvel megfogjuk. Ehhez szeptember végén a fák törzsére 2-3 mm vastagon fel kell kenni hernyóenyvet. Így a felfelé igyekvő nőstény beleragad az enyvbe. A jó hernyóenyv meleg és hideg időben is egyaránt hosszú ideig megőrzi ragasztóképességét. Ilyen például a Zolone 35 EC is, ami környezetkímélő növényvédő szer.