Étkezőasztalka fekvő betegeknek

Bár újabban nemigen szokás náthával beteget jelenteni, ám ha mégis kétvállra fektet bennünket az influenza, ágyba kényszerülünk. Ilyenkor még étkezni sem szívesen kelünk fel. Bizony jól esne, ha a könnyű menüt ágyban fogyaszthatnánk el. Ehhez azonban kis étkezőasztalként szolgáló tálcára lenne szükségünk (1). Sőt, egy-egy fárasztó hét után sem esne rosszul tovább heverni az ágyban, s közben nyugodtan meg is reggelizni. Az ágyba való étkezőasztalka két részből, alacsony lábú keretből és az erre felerősíthető tálcából áll. Ebből az is egyértelműen kiderül, hogy a tálcát külön is használhatjuk szervírozás alkalmával, ráadásul az ügyes kis együttest magunk is elkészíthetjük.

A tálca anyaga 8-10 mm vastag, lehetőleg bükk, vagy mahagóni borítású rétegeltlemez. A táblából vágjuk le a keskenyebb oldalakhoz, ill. a két fogantyús oldalhoz szükséges sávokat, majd rajzoljuk elő a két fogantyús oldallap kontúrját. A nyílás legalább 100 mm hosszú és 25-30 mm széles legyen, a nyílás alsó kontúrja pedig a 30 mm széles oldallapok felső élével egy vonalba kerüljön.

A nyílás kialakítását a két szélső lyuk kifúrásával kezdjük el (2). A közöttük levő részt, és a két alkatrész kontúrját lyukfűrésszel már könnyű kivágni (3). A két hosszabb, 30 mm széles oldallap leszabása után a darabok végeit gérládában vágjuk 45 fokban ferdére (4). A gérbe fűrészelt alkatrészek végét csiszoljuk simára, és pontos derékszögben illesszük egymáshoz. Vigyázzunk, minden páros alkatrész egybevágóan egyforma legyen. A két fogólap nyílásainak az élét kerekítsük le, a többi felső élt pedig finoman, ferdén csiszolva törjük le. A keretlécek oldalait is csiszoljuk teljesen simára, majd sarkaikat ragasztóval bekenve illesszük egymáshoz, és hevederes szorítóval összefogva ragasszuk össze (5). A sarkokat két-két vékony bognárfejű szeggel is erősítsük meg. A szegeket csak előfúrt lyukakba üssük be, különben elrepedhet az anyag. Amíg a tálca kerete szárad, szabjuk le a fenéklapját. Ez akkora legyen, hogy lazán a keretbe tudjuk nyomni (6). A felesleges anyagot az élek csiszolásával munkáljuk le. A pontosan helyére illesztett fenéklapot emeljük ki, majd a keret és a lap éleire ragasztót kenve tegyük vissza a helyére. A kitüremlett ragasztót azonnal töröljük le, és a beillesztett lapot oldalról beütött vékony bognárszegekkel is rögzítsük a kerethez. A fenéklap alsó oldala a keret alsó élével legyen egy síkban. A tálca aljára ragasszunk 20x20 mm-es lécekből - minden sarokra - lábakat, majd ragasszunk, vagy csavarozzunk fel rájuk egy-egy filckorongot (7). A kész tálcát ezt követően kétszer kenjük be vékonyan színtelen bútoripari lakkal, hogy kellően védve legyen az esetleg kiömlő folyadékoktól és egyéb szennyeződésektől. A tálca után készítsük el az alacsony lábú állványt. Alkatrészeit 20x30 mm-es fenyőlécből, vagy egymásra ragasztott 10 mm vastag rétegeltlemezből szabjuk ki. A lábakat végük felé elkeskenyedőre formáljuk, hogy kecsesek legyenek. A két összekötőlécet és a lábakat egymásba eresztetten csapozva erősítsük össze, és az ehhez szükséges aljazásokat befűrészelés után vésővel alakítsuk ki (8). A lábak dőlésszöge 20-25 fok legyen, és sorosan illeszkedjenek a hevederléc fészkeibe. A két lábpárt egy-egy hevederléccel fogjuk össze. E két alkatrész is süllyesztett fészekbe kerüljön. Minden alkatrészt ragasszunk a helyére, és elmozdulás ellen csavaros szorítókkal biztosítsuk a frissen összeragasztott lábkeretet (9). Száradás és a felületek lecsiszolása után a lábkeretet is lakkozzuk be. Ezt követően már csak a tálcát a keretre rögzítő, ám könnyen oldható rugós csappantyúkat kell a tálca aljára, illetve a lábakat összekötő hevederlécre csavaroznunk (10), és ezután már semmi akadálya, hogy az ágyban fekvő, gyengélkedő, vagy megérdemelten pihenő családtagunk kényelmesen étkezhessen.