Párátlanítás, légszárítás

Az egyre tökéletesebb légzárású nyílászárók és szigetelések elterjedésével kiemelt jelentőségűvé válik a lakóhelyiségek páratartalmának állandó szinten tartása, a fölös nedvesség eltávolítása és a penészesedés megakadályozása. Írásunkban összefoglaljuk a manapság használatos eljárásokat, és a nedves levegő negatív tulajdonságait.

A kellemes közérzetet biztosító levegő egyik fontos tulajdonsága a relatív páratartalom. Ez az érték nagyban befolyásolja a hőérzetet, és egészségügyi szempontból is lényeges a megfelelő szinten tartása. Alacsony páratartalomnál - ezt rendszerint a fűtés légszárító hatása hozza létre - a száj és az orr gyorsan kiszárad (ez sokszor tapasztalható klímás autókban), a túlságosan nedves levegő pedig nehéz, fullasztó érzést kelt. Mi okozhat magas páratartalmat? Rossz vízszigetelésű épületek, zuhanyzók, szaunák, ruhaszárítók párája. Belső térben található úszómedencék, télikertek is növelhetik a nedvesség szintjét.

Miért kell párátlanítani?

A helyiségek funkciójától függően problémát okozhat a magas páratartalom. Ha a levegő relatív nedvességtartalma 60-65% fölé emelkedik, a különféle gombák és penészfélék élettere ideálissá válik. A magas relatív páratartalom az atkák számára is kellemes környezetet biztosít. A nedves környezetben töltött idő rossz közérzetet eredményez, és egészségkárosodáshoz is vezethet. A nedvességre érzékeny berendezések és a tárolt anyagok egyaránt károsodhatnak, a levegő nehézzé és fullasztóvá válik, ugyanakkor vízcseppek csapódnak ki mindenhol, ahol a levegő a telítettségi hőmérséklet alá hűl (pl. ablakon, falakon, mennyezeten és a sarkokban). A lakások levegőjének páratartalmát több tényező is emelheti. A párásodás elsődleges oka a korszerű építkezés. A hetvenes évek előtt épített épületek hőtechnikai tervezése általában nem elegendő a modern központi fűtések üzemeltetéséhez. A megfelelő hőszigetelés hiánya miatt a kritikus időszakban, a hajnali hirtelen lehűlés miatt a határoló falak felülete harmatponti hőmérséklet alá hűl. A belső levegő párája ezeken a felületeken kicsapódik. A levegő hőmérséklete közel állandó - általában 20-22 °C közötti -, a páratartalom változó.

Ennek értékét a bentlakók száma és a térfogat aránya határozza meg. A levegő relatív páratartalmát emeli a főzés, a mosás, a fürdőszoba használatának gyakorisága, a mosott ruhák belső térben történő szárítása során keletkező pára. Az élettani szempontból egészségesnek mondható páratartalom 40-60% közötti. A magasabb értékű páratartalom egészségtelen, és nagyobb a páralecsapódás esélye. A túlzott hőszigetelés és a belső felületek párazáró tulajdonsága emeli a bent rekedő pára mértékét. Ilyen párazáró felület lehet pl. a diszperziós festékekkel festett fal. Pincék esetében a megfelelő szellőzés hiánya és a terepszint alatti elhelyezkedés miatt eleve magasabb a páratartalom, amit az esetleg nedves falszerkezetek kipárolgása még emel. A földdel érintkező, nem hőszigetelt falszerkezetek hőmérséklete csak nehezen változtatható, ezért a nyári időszakban a külső meleg és párás levegő beáramlása miatt gyakori a páralecsapódás. Sok szórakozóhely, söröző vagy billiárdszalon működik pincehelyiségekben, sőt nem kevés esetben boltok is az alagsorban találhatóak. Ezekben az helyiségekben különösen kellemetlen a párás, dohos levegő.

A nedvesség a levegőben természetes jelenség, de túlzott mértéke árthat egészségünknek, és a kicsapódó pára következtében számíthatunk a tárgyak, eszközök korróziójára, a falfelületek károsodására, penészesedésére. A festés elszíneződhet, a tapéta leválhat. Előfordul az is, hogy a gondosan végzett utólagos falszigetelés ellenére megmarad a helyiség levegőjének a túlzott páratartalma. A házilagos szárítás, mondjuk a gyakori szellőztetés, azután még ront a helyzeten, hiszen különösen nyáron, a viszonylag hideg falakon lecsapódik a melegebb külső levegő nedvességtartalma. A jelenség megszüntetéséhez a felesleges párát ki kell vonni a levegőből.

Hogyan, mivel párátlanítsunk?

A párátlanítás egyik módja a levegő elvezetése, egy másik pedig a hőszivattyúval történő hővisszanyerés. Energia-megtakarítási szempontból a hőszivattyús páramentesítés gazdaságosabb. A szellőzőrendszereknél a fűtésre használt energiát a meleg, párával telített levegővel együtt vezetik el, és friss, de hideg levegőre cserélik, amelyet újra fel kell fűteni. Ezzel ellentétben a "párafaló" a meleg levegő pazarlása nélkül dolgozik. Összegyűjti a párával telített levegőt, és lehűti a telítettségi pont alá, ahol a pára kicsapódik. A száraz levegőt 10%-kal magasabb hőmérsékleten fújja ki magából. A járulékos hő a következő fizikai jelenség alapján keletkezik: a víz párolgásának során hőt von el a környező levegőtől. Ez az úgynevezett látens hő kerül vissza a vízpára kondenzációja során a páramentesítő belsejébe. Emellett a kompresszor által termelt hőt használja fel a további felfűtésre. A "párafaló" a hűtőgép elvén alapul.

Adszorpciós szárítók

A hűtveszárító fizikai elven, a levegő gyors lehűtésével kicsapja ill. eltávolítja a vizet, ezzel szemben az adszorpciós szárító, speciális anyag segítségével megköti a levegő nedvességtartalmát. Általában két külön tartályban (oszlopban) helyezkedik el a speciális vízmegkötő anyag. A sűrített levegő néhány percig az egyik, majd néhány percig a másik tartályon áramlik át. Amíg a levegő az egyik tartályon keresztül áramlik és leadja víztartalmát a vízmegkötő közegnek, addig a másik tartályban "regenerálódik" (újra kiszárad) a korábban nedvességgel telített közeg.

A regenerációhoz szükség van a már kiszárított levegő egy részére (kb. 7-15%-a térfogatáramnak), tehát a légszállítás ennyivel csökken. A tartályok szerepe néhány perc után felcserélődik, és ekkor a frissen "regenerált" közegen halad át a levegő, amíg a másik tartályban a korábbi ciklusban telített közeg regenerálódik, és így tovább. A folyamatot elektronika és mágnes-szelepek vezérlik. A speciális vízmegkötő anyagot évente le kell cserélni, azonban az elérhető harmatpont alacsonyabb, mint a hűtveszárítók esetében. Az adszorpciós szárító azon az elven működik, hogy bizonyos, pl. kristályos anyagok jelentős mennyiségű nedvességet képesek megkötni magukban. A legegyszerűbb példa erre a konyhasó, melyből egy tálkányi is észrevehetően képes csökkenteni egy kisebb helyiség nedvességtartalmát. Ezen az elven működik a Henkel, kis méretű terek páramentesítésére használt berendezése a StopPára. Az eszköz a már régebbről ismert HumiNo továbbfejlesztett változata. A párátlanításhoz csak a speciális nedvszívó tablettát kell a készülékbe helyezni, mely 1-2 órán belül elkezdi gyűjteni a nedvességet. A csere ideje könnyen megállapítható, hiszen a tabletta teljesen eltűnik.

Egy érdekes megoldás

Ma a földön körülbelül egymilliárd ember van szűkében a tiszta ivóvíznek. Az ENSZ jelentése szerint 2010-re az ivóvízhiány nemzetközi konfliktusokat, háborúkat is kelthet. Ha mindez igaz, akkor nagy jövő áll az Air2Water Dolphin névre keresztelt eszköz előtt, amely jobb, biztonságosabb, olcsóbb, mint a hagyományos ivóvízszerzési módszerek, mint például boltban üvegekben vásárlás, vagy házhozszállítás. Valakinek végre eszébe jutott, hogy egy párátlanítót összeházasítson egy víztisztítóval, így az összegyűjt vizet nem kell kiöntenünk: megihatjuk. Az Air2Water Dolphin a levegő páratartalmából vonja ki a víztartalmat. 24 óra alatt 30 liter vizet képes kivonni a környezetéből, mindössze fél dollárért, ami persze az aktuális páratartalom és az áramköltség függvényében változhat. Ötlépcsős szűrőrendszere révén az Air2Water Dolphin gyűjtötte víz tisztább, mint az átlagos csapvíz.