Üdv!
Talán még nem késő, NEEEEE!
Pontosabban NE ÍGY!
A kromofággal bármit, csak fához NE! A kromofág - mivel a láda anyag feltehetően száraz, mint itatós, felissza a maró anyagot, ami nem csak annak belső szerkezetét fogja roncsolni, hanem szinte eltávolíthatatlanul benne marad, majd a következő fedő és egyéb rétegek is le fognak peregni, tartósságra nem számolj! Még fémen való marás után is van egy mosószeres mosás, hogy még a maradéka is eltűnjön, nem hogy fánál.
Nem lesz egyszerű menet, de talán mondhatni gondolatébresztőnek:
Gyakorlatilag nem ismerem, milyen állapotban van a láda. Két nagyon alapvető dolog. Régen a ládákat szép - pláne egy ilyet, már amivel én találkoztam - díszítő festéssel látták el. Ha ilyen, ezt mindenképpen meghagynám eredeti formájában, legfeljebb amennyire lehetséges kijavítanám, maximum esetleg kiegészíteném a rajzolatokat, de csak végső esetben. Azokat a részeket, amik erősen szú-ette, vagy annyira megkopott, hogy szükséges cseréje, a láthatóságot figyelembe véve, kellene cserélni, javítani. Mivel régen enyvvel dolgoztak, célszerű lenne megmaradni ennél. Több mint valószínű, hogy fecskefarkas csapolással készült, még festés előtt célszerű lenne egy áttekintés, hol lazult meg, hol lenne szükséges újra megerősíteni, ragasztani. Nincs annál kellemetlenebb, ha valamit szépen lefestesz, majd egyszerűen szétesik, ahogy arrébb teszed. Esetleg ebben megkérhetsz egy régi asztalos mester, hogy segítsen, igazat bevallva, én még a mai oly korszerű ragasztók birtokában nem folyamodtam ehhez, de már tervezem, hogy egyszer begyakorolom az eljárást.
Ezután következhet a felület felújítása, a csiszolás, extrém helyzetben hőpisztollyal, olyan hőfokon, hogy a faanyag meg ne égjen!, a régi rétegek eltávolítása, amit célszerűen legfeljebb 120-as finomságban kezdve, egészen 400-ig folytatva. Az egyes rétegek között egy nedves, nem bővizes!, áttörlés, majd a szőrös rész újbóli átcsiszolása, finomabb papírral, száradást követően. Itt tanácsot nehezen tudok adni. Géppel, vagy kézzel, ha géppel, melyikkel... Egy biztos, a gépi haladósabb, de óhatatlanul is olyan részt is kivesz, amit esetleg szerettünk volna meghagyni. A kézi viszont a klasszikus sziszifuszi. Viszont utána sokkal magunkébbnak érezzük a tárgyat, ezt tapasztalatból mondom. A lényeg, hogy minél simább felületet kapjunk, mivel így tudjuk a legeredményesebben megvédeni hosszútávon a tárgyat. Durva, "barázdált" felületnél az egyes részek sérülhetnek, és ezeken keresztül nem kívánt vizet vehet fel az anyag, oda a festés, lehet felújítani.
Fontos! Csak jól szellőző, levegő járta heleyn érdemes végezni, és mindamellett maszkot viselni. Kevesen tudják, de maga a fapor, főleg a púdernek megfelelő szemcseméretű is rendkívül ártalmas!
Még nincs vége!
Festés. Isten mencs, hogy bárkit megbántsak, de ez a lazúr olyan, mintha a mesében egyszer leírák volna, hogy hókusz-pókusz, ez a varázsige, aztán punktum. Más hasonlót használni nem szabad. Ide tartozik az abraka-dabra, a csiribá-csiribú, és még sorolhatnám, bár nem tudom, fogunk-e valaha is varázstopikot nyitni
.
De legyen meg az Úr akarata: lazúr. Aztán a saját véleményem. Ha ezt használod, akkor mindenképpen előtte egy félolajos beeresztés célszerű használni (2/3 rész lenolaj-1/3 benzines alapú higító pl. lakkbenzin). ez egyben tömíti is a még nyitott pórusokat, illetőleg némi ráhatással van a belsőben tanyázó, jókedvű szú palántákra. Célszerűen kívül és belül több rétegben is felhordva, hogy a még benn fészkelők annyira ne érezzék magukénak azt a fránya faanyagot
. Vannak mindenféle javító és egyéb tapaszok, de ezek, főleg ha kültéren kerül használatra, akkor szinte még nem találkoztam olyannal, ami néhány évnél tovább bírta volna. De ez az én saját véleményem. Lazúrnál, beltéren inkább a vékony, kültéren a vastag a megfelelő. Minél több réteg, annál kevésbé látható a fa rajzolatata, illetve az alul lévő rétegek. Vastag lazúr esetén ez értelemszerűen fokozottan értendő. Fedő réteg nem szükséges, mivel ezek már önmagukban képesek erre, és hagyják, hogy a fa mégsem záródjon el légmentesen a külvilágtól. Régen mindent lakkoztunk, hogy szép legyen, ma inkább védjük, és igyekszünk természetes formában megőrizni.
De ha már felület védelem. A helyedben elgondolkoznék valamilyen keményolajos, vagy viaszos védelmen. Sokan megütköznek rajta, és idegenkednek ezek használatától, egyrészt az áruk, ami az igaz, nem 2 Ft-os termékek, másrészt nem a megszokott felkenem-megszárad-használom alapon működnek. Viszont teljes egészében természtes anyagokból készülnek, a gyerekjátékok nagyrésze is, főleg a fajátékok, ezzel kerülnek kezelésre. Ismerek olyan céget, aki kifejezetten kültérre olajjal kezelt terméket dob piacra, mivel az összes többi nem állta ki az időjárás és használat próbáját. Majd minden ilyen esetben általában rendszer szemlélet uralkodik, tehát így is érdemes választani. Mindamellett lélegzik alatta a fa, sérülés esetén feltűnés mentesen lehet javítani, és valóban hosszútávú védelmet biztosítanak. És mindezt oldószer-mentesen, ami nem egy elhanyagolható, hogy b...s van a lakásban, vagy kellemes pl. narancsillat.
Gondolatébresztőnek egyelőre ennyi, a többit majd azután, hogy sikerült dönteni, milégyen a szíved terve.
További kellemes ünnepeket!
